A
városi „tömeg”- (szebben, modernebbül: közösségi) közlekedés jó indulattal is
csak másfélszáz éves, és nagyon kétséges lesz-e még 150 év múlva.
Voltaképpen döbbenetesen rövid idő ez, de ahhoz képes döbbenetesen gazdag
fejlődéstörténettel: a lovas omnibusztól a mai futurisztikus közlekedési
rendszerekig a technika és a kultúra szédületes produkciót nyújtott.
Ennek magyarázata talán abban van, hogy bár a tömegközlekedés
beruházás-igényes, mind az infrastruktúráját, mind az eszközparkját tekintve,
nagy az amortizációja, az elhasználódása. Így mind az infrastruktúra, mind az
eszközpark fejlesztése rendszerint gazdaságosabb, mint a régi karbantartása és
pótlása.
A 20. században főleg három közlekedési forma alakult ki, és vívja
folyamatos harcát elsőségért: a villamos, a busz és a troli. (A metró a nagy
metro-poliszok kínos privéligiuma, a különleges megoldások pedig, mint fogaskerekű,
sikló, libegő stb. csupán lokális kuriózumok.)
A három nagy versenyzőt két egészen különböző szempontból csoportosítják:
egyrészt van a kötött közlekedési eszköz (villamos és troli) a „kötetlen”
busszal szemben, másrészt van az árammeghajtás (megint villamos és troli) a
benzint (jobb esetben gázt, rosszabb esetben dízelt) használó buszokkal
szemben. Bár a sínen közlekedő eszközök általában hatékonyabb használják az
energiát, a kötött pálya minden esetben hatalmas szervezési-hasznosítási
hátrányt jelentenek, ugyanakkor évről-évre jobban szenvedünk a rossz városi
levegőtől.
Ennek a bonyolult, ellentmondásos helyzetnek egyenes következménye az
elsőségért vívott harc folytonos fordulatai.
Bár sokak szerint a gázhajtású buszközlekedés kedvező opció, érdemes
felismerni, hogy különböző technikai újdonságok következtében egy eszköz áll
nyerésre: a „kötetlenné” tett troli. Persze a kötetlenné tett trolit
nevezhetjük villanymeghajtású busznak is. Ám legyen, úgyis a városi szleng majd
eldönti.
De mi teszi az (új) trolit kötetlenné? Az, hogy nem kell folyamatosan
„áramat szednie” az utcák fölé nagy beruházással kifüggesztett vezetékpárról,
hanem „csak” a megállókban töltődik fel, az odaszerelt párméteres vezetékről.
(Számomra külön élmény, hogy ezt a megoldást először „megálmodtam, aztán
egynéhány évvel később láttam az internetet a megvalósítását.)
Ha viszont ez a lehetőség adva van: szabad-e még mindig (belsőégésű
motorokkal hajtott) buszokat üzemeltetni, pusztítani a foszilis energia
maradékát és mérgezni településeink levegőjét?
Igen, bizonyára gazdaságilag irreális azonnal lecserélni minden városi
buszt. De miért lenne az irreális leállni új régi buszok üzembe helyezésével,
és a lecserélendőket új trolikra cserélni?
A városi közlekedés jövője így álomszép, és nem kellene, hogy álom
maradjon. Vannak városok, amelyek különösen alkalmasak e vízió megvalósítására,
például Debrecen. De megemlíthetjük Tel Avivot is, ahol érdekes módon nem is
létezik sem villamos, sem troli (metró sincs). Csak tengernyi busz. A tenger
kiteszi a lelkét, hogy szállítsa a friss levegőt, de ez nem minden utcában
érezhető.
Persze, mint pesti, annak drukkolnék leginkább, hogy itt lássam az új
kötetlen trolik elszaporodását. Régi álmom, hogy legelőször a Rákóczi útról
legyen kitiltva a (régi) busz.
A végén megemlítem, hogy az álom nem lenne kerek egy tartalékban tartott új
ötlet nélkül, ami még gazdaságosabbá tehetné az új trolikat… De ez maradjon egy
másik történet…
*
* *
