Vajon,
ha megtudunk mindent róluk, megtudjuk-e a zsidók titkát?
És ha megtudnánk, mit kezdenénk vele?
Egyáltalán, van itt keresendő titok? „A mélyben van az igazság elrejtve.” –
figyelmeztet Démokritosz. Csak ássunk, és bizakodjunk!
De valóban, miért kell itt valami különleges titokra gondolni? Izgat minket
így a magyarok titka? Vagy az oroszok, a franciák, a kongóiak titka?
Persze, az értelmes ember mindenre kíváncsi, meg egyébként is a korrektség
(pláne a politikai) elvárja, hogy mindenki titkát egyformán fontosnak,
egyformán tisztelendőnek tartsuk.
Vagy talán mégis lenne valamilyen ésszerű magyarázata, alapja a zsidóság
különlegességének?
Bizonyára minden nép egy sor, de legalább szempontból egyedülálló. Mint
például a padaunk törzsek a hosszúnyakú asszonyaival.
A zsidók különlegességét és egyedülállóságát kimutató lista igen hosszú, de
két pont rajta rendhagyó.
Az első a kiválasztott nép öntudata. Istenei minden népnek vannak, de nem
minden nép kötött ilyen világos és egyértelmű szövetséget. Ez a szövetség talán
a történelem legrészletesebb „polgári” szerződése, nem csak az isten-ember,
hanem ember-ember szerződéseket is tekintve. Nem nehéz elképzelni, miféle
következményekkel járhat egy nép ilyen öntudata. De nem is kell erőltetnünk
képzeleterőnket, az elmúlt 300 év szolgáltat bőséges anyaggal.
A másik pont, amely igen ellentmondásosan kapcsolódik az előzőhöz, a zsidó
nép 20. századi tragédiája, a holokauszt. Ez valóban olyan borzalom, hogy mély
csenddel kell körbe venni, mindenkor, ha meg kell említeni.
Mi tehát a feladatunk, ha meg akarjuk érteni a zsidókat?
Ez a téma nyomban és nyomban két vonatkozásba kötötte figyelmemet, amikor
1995-ben elindítottam a Változó Világ ismeretterjesztő sorozatot. Az első
megbízások egyikét egy kiváló szakember, Erényi Tibor kapta meg. A tervezett és
hamarosan megvalósult mű címe A zsidók története Magyarországon. Azzal is
támogattuk Tibor barátom munkáját, hogy lehetővé tettem, hogy a
szerkesztőségben diktálja egyik munkatársamnak, Máriának. Úgy tartom, hogy
ebben, az igényes ismeretterjesztés műfajában ez a kötet az óta is messze a
legalkalmasabb, hogy az érdeklődő kerek és alapos képet kapjon a témáról.
Igaz, a magyarországi zsidóság mégis töredéke a világ zsidóságának. De hát
ez nem gond, annyira kézenfekvő – olybá tűnt – a megoldás: meg kell íratni A
zsidók történetét Szlovákiában, A zsidók történetét Romániában stb. című köteteket.
Nagyszerű kiadói projekt. Nem tettem le arról, hogy még lássam életemben
legalább a megkezdését.
A másik kezdeti tervem egy másik fajta kötet volt, amely a zsidó hagyomány
elemeit ismerteti, de ez egy leginkább vallási jellegű alsorozat lett volna a Változó
Világon belül, kísérve a keresztény és a muszlim hagyomány bemutatásával
(19956at írtunk). Mind három témában tárgyaltam alkalmas szerzővel, a zsidó
témában sikerült írásban megállapodni Raj Tamás barátommal és kollégámmal
(könyvkiadó), aki rabbi létére mindenki másnál jobban tudta volna realizálni az
általam elképzelt útmutatót. Sajnos itt hagyott minket.
De ezt a tervet sem adom fel, mert úgy gondolom, az emberek és népek
kölcsönös megismerése még rengeteg – és főleg jó, értelmes – munkát kíván.
Itt viszont megemlítek valamit, ami egyre jobban zavar. Szinte mindenki és
mindig azt mondja: „a zsidók, a keresztények és a muszlimok”. Igen, keresztény
lehet egy olasz, egy lengyel, de még egy zsidó is. De egy olasz vagy lengyel,
vagy éppenséggel zsidó nem feltétlenül keresztény, hanem például ateista.
Meddig lesz elfogadható a zsidó (nemzeti? általános?) identitás és a zsidó
vallás összekeverése, összetolása. Voltaképpen lenne is erre alkalmas szó (mert
például a judaista, mint a judaizmus követője nem látszik alkalmasnak), és ez
az izraelita. De hát a nyelvhasználat spontán, nehezen befolyásolható folyamat…
(Sátoros ünnep a Szent István parkban, net)
*
* *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése