A
kieséses versenyszakaszokban alkalmazott módszer a döntetlenül végződő meccsek
eldöntésére 11-eds rúgások sorozatával több szempontból rossz, erről mindenki
állandóan panaszkodik.
Közben adva van egy másik módszer, amely legelőször is végtelenül egyszerű:
egy döntetlen félidő után a csapatoknak 11-eseket kellene rúgniuk az egy
aranygólig. Ezzel az eredménnyel folytadik a meccs a második félidőben, és a
vesztes csapatnak esélye van játékkal megváltoztatni az eredményt a maga
javára. Ha erre nem képes 45 perc alatt semmi alapja nem lesz a véletlenre
panaszkodni.
Valaki megkérdezheti: de mi van, ha a második félidő végén újra döntetlen
az eredmény? Mi sem egyszerűbb: ekkor az aranygólt el kell felejteni (mint
„olcsóbban” szerzett gólt).
A megoldás egyszerű, könnyen alkalmazható, hatékony, igazságos, motiváló
(neki köszönhetően gyakran izgalmasabb második délidőket élvezhetünk, nem
utolsósorban kíméli a csapatokat a hosszabbítások és 11-es szériák durva
terhelésétől.
Hát akkor meddig szabad alkalmazni a régi módszert?
*
* *
