Az
öregséget megkerülni lehet. De ezt senkinek nem kívánom. Mert ehhez az kell,
hogy fiatalon, pontosabban: nem öregen haljunk meg. Nem jó változat ez.
Az öregséget vállalni fontos és természetes dolog. Siettetni balgaság.
Késleltetni pedig önámítás, hiú ábránd. Olyan, mintha az időt akarnánk
késleltetni.
Régi tanításom szerint az embernek 111 év adatott. Ez három egyenlő részre
osztható: fiatalságra, felnőtt korra és öregségre. Így 74. születésnapunkon
várt és megbecsült vendégként fogadjuk az öregséget.
Olyan vendég ez, amely megül majd, velünk marad… Végig…
Legalább nem leszünk magányosak.
Semmiképpen nem kell bántani, minden rosszért okolni, ami velünk esetleg
megtörténik.
Érdemes tudni, hogy az öregség nem bajok, betegségek, szerencsétlenségek,
fájdalmak forrása. Ez az élet kiemelkedő szakasza, amikor leginkább megismerhetjük,
megtapasztalhatjuk a tökéletességet. Mindenben. Abban, amit csinálunk. Abban,
amit gondolunk. Abban, amit érezünk.
Csodálatos példája ennek az igazságnak egyik jó barátom vallomása.
Hatéves
korom óta mániám lett rajzolni a tárgyak formáját. Mire ötvenéves lettem, már
végtelenül sok rajzot publikáltam, de mindaz, amit hetvenéves korom előtt
publikáltam, nem éri a fáradtságot, hogy számoljuk.
Amikor
hetvenhárom éves lettem, akkor kezdtem lassan megérteni az igazi természet, az
állatok, a fűszálak, a fák, a madarak, a halak és a rovarok lényegét.
Ennek
köszönhetően, amikor majd nyolcvanéves leszek, még nagyobb haladást érek el, kilencvenéves
koromra behatolok majd a dolgok rejtelmébe, százévesen bizonyosan elérek majd
egy csodálatos szintet, és amikor száztíz éves leszek, akkor nálam akár egy
pont, akár egy vonás, minden élő lesz.
Kérem
azokat, akik annyit élnek, mint én, nézzék meg, hogy betartom-e szavamat.
– Írom
pedig ezt saját kezűleg hetvenöt éves koromban, néhai Hokuszai, ma Gvakio
Rozsin, a rajz öreg bolondja.
Az én ecsetem a toll, de fogadalmat ugyanez. Sok ezer oldalt teleírtam, de
ebből kevés, ami igazán számít. De most már minden eddiginél jobban tudom, mit
kell leírnom. Le fogom írni, és minden szónak súlya lesz. Üzenete lesz. Értéke
lesz.
Lehet figyelni, és számon kérni.
Néhai
Todor, ma Emberhívő Theodorosz
*
* *
