Vigyázz, szavak! Demokrácia

 

Tudjuk (vagy nem): a demokrácia egy összetett szó. Két görög szóból áll, démo(sz) és krácia. Ezek magyar megfelelője nép és hatalom.

Tehát a demokrácia néphatalmat jelentene, illetve azt, hogy, ha azt mondjuk „itt demokrácia van”, azt úgy kell érteni, hogy itt a nép van hatalmon, ha ennek lenne valami értelme.

De szokás így tenni. Szokás továbbá olyanokat mondani, hogy „a demokrácia nem a legjobb, de jobb nincs kitalálva”. Nem túl szellemes, de amúgy sincs semmi értelmes a  kijelentés.

Mindenek előtt rögzítsük, hogy a történelem az elmúlt 11 ezer évben  nagy vonalakban 400 ezer néphatalmi modellt próbált ki, igen eltérő eredménnyel.

Az viszont igaz, hogy az elmúlt 2-3 században Európából kiindulva elterjedt az egész világon egy sajátos, roppant rugalmas és fenntartható modell, amelyet többpárti parlamentáris demokráciának nevezik.

Az alatta virágzó média nagyon dicséri.

A tömegek néha egy kicsit (vagy nagyon) zúgolódnak, de főleg nem látják tisztán a lényegét, és ezért a helyzet változtatására jelenleg nem látszik esély.

De mi volna ennek a modellnek a lényege, amelyet ez a szajha-szó elhomályosít?

Annyi a lényeg: ez a demokráciának hívott poszt-minden modell lényege: a nép szabadon választhatja, hogy melyik engedélyezett banda hágjon a nyakára. (Régen gyakran ilyen helyzetben ábrázolták az ördögöt.)

Ezek a szavak…

 

* * *

 

Az új avatárok

 

Sokadszor olvasok egy vaskas könyvet az utópiák történetéről. A címe pontosabb lenne, ha az eszmék történetét mondaná, de ennek is van valami üzenete: lehet, hogy minden eszme utópia is?

Mint (már igen idős) kortárs, élénken, és cseppet sem kellemesen érint a könyv hosszú, kesernyés epilógusa. Ez tegnap egy szédületes gondolatsor indított bennem. Magyarázatát kerestem annak, hogy miért lehetünk – mi, emberek – bizakodóak a történelem, de főleg az utópiák és az eszmék vége után.

Fülembe állandóan csengenek Ray Bradbury halhatatlan szavai: „Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie.”

Itt a nagy kérdés: honnan tudja ezt az ember, vagy legalább mindig akadnak kisebb vagy nagyobb számban emberek, aki így gondolják, és így cselekednek.

Ha akarom, ez egy nagyon triviális kérdés, és a válasz még triviálisabb.

De nekem a triviális kérdés-válasz nem jó.

Az igazság mindig egyszerű, de soha nem triviális.

És ekkor gondoltam valamire, vagy pontosabban megsejtettem valamit a civilizáció aurájában.

Sokáig kerestem nevet ennek a valaminek.

Először azonosítani véltem magával a az emberi szellemmel, de valami rávett, hogy elvessem ezt a „monolit” képet. Inkább egy sokadalmat látok a civilizáció aurájában. Minek nevezzem itt a szereplőket? Az emberfeletti ember túl misztikus képzet. Jónak tűnt a logika, de nevezhetjük intelligenciának is.

Az egyre világosabban kirajzolódó kép lényege, hogy az évezredek alapján a sok milliárd ember gondolkodása, tépelődése, kommunikációja, kiegészülve a tengernyi érzésekkel, a dzsungelnyi mechanizmusokkal megteremtett határozott létformákat felvevő szellemi lényeket. Ezek között akadnak istenek, de szép számmal vannak szekuláris logikák és ezerféle más intelligenciák, amelyek közé mostanában kezdenek megjelenni az mesterséges (pontosabban mondva: informatikai intelligenciák.

Az egészben a legjobb, hogy ezek között az istenek, angyalok, logikák, intelligenciák között különösen fontosok és hatékonyak az antropomorf és antropofil logikák, hiszen ezek az emberiség adekvát felépítménye. És éppen ezek garantálják, hogy mindig lesznek emberek, akik átveszik az üzenetet, és tovább viszik

 

* * *

 

Van egy látomásom – 3

 

Eutlanda négy világjobbító programon dolgozik.

A négy program neve Béke, Morál, Demokrácia, Intelligencia.

A Béke program elsődleges célja a háború kizárása az emberiség életéből – feltétel nélkül, örökre. Ez nem csak reális, hanem sorsdöntő. De nem csak a háborút, hanem az erőszak minden formáját is ki kell iktatni életünkből: a gyilkosságot (beleértve a halálbüntetést), a kínzást, a bántalmazást, a zaklatást.

A Morál program célja az, hogy biztosítsuk az emberhez méltó értékek motiváló és vezető szerepét. Ezen belül döntő az értékek sajátos rendszere, hierarchiája. ettől a megújult értékrendtől az egyén, a közösségek és az emberiség jó életszabályait, amelyek így többé nem külső parancsolatok, hanem belülről fakadó, önállóan és tudatosan alkotott útmutatók.

A Demokrácia program arra hivatott, hogy a sok évezrede tartó kísérletek alapján, bátran és okosan szembenézve a kudarcok okaival jobb közösségi és társadalmi formákat teremtsen az élet számára.

Az Intelligencia program célja, hogy biztosítsa az emberi szellem kibontakozását, és azt, hogy minden ember szüntelen tanulás, képzés és kommunikáció révén be legyen avatva az emberi szellemcsodájába.

Ez négy összekapcsolódó, egymást segítő program.

Mindegyik egyszerre evolúciós és forradalmi.

Fontos tudni, hogy ezek nem elvont filozófiai képzetek, hanem konkrét, reális ajánlások, tervek sokasága áll rendelkezésre.

De azt is érdemes tudni, hogy egyetlen terv nem valósíthatja önmagát cselekvő emberek nélkül

 

* * *