Pontosabban:
a meztelenség meglátásának (igen ritka) csodája – amelyre elmondhatatlan szükségünk
lenne.
Ki ne ismerné (kissé tévesen) a nagy Andersen A császár új ruhája című
meséjének híres kulcsmondatát: „A király meztelen!”
Ez szinte hétköznapi felkiáltás lett, és az az értelme: Hát vakok vagytok?
Nem látjátok az igazságot?
Bizonyára minden ember legalább egyszer életében felkiáltottá, vagy éppen
csak gondolta magában. És bizonyára alapvetően meg is van elégedve saját
látásával.
Sajnos, a helyzet súlyos. Nagyon súlyos. Egyre súlyosabb.
Igaz, némiképpen visszaszorult a lapos Föld híveinek száma a tudomány
sziszifuszi munkája nyomán, de a tudományos-technikai forradalom olyan agymosó
technológiákat adott az üzleti és politikai marketing kezébe, amelyek egy új
emberi faj kezd formálódni.
Ha a Reklámisten az Ő Profétája, a Média azt mondja, hogy a császár, és nem
utolsó sorban a te új ruhád remek, trendi, környezetbarát, demokratikus,
politikailag korrekt, demokratikus, ki vagy te, hogy másképpen gondold, és hol
az a tiktokozó gyerek, aki kiáltaná az igazságot?
De a te ruhád a legkisebb gond. Mi történik velünk az elmúlt száz évben.
Honnan jött ez a káosz, ez a békétlenség, ez a gyűlölet? És hova hova sodor minket
ez? Egy végső apokalipszis vagy egy végső rabszolgaság felé?
Valami kiszúrja a szemünket, de nem jutunk a katartikus élményhez: igen, ez
itt ameztelen igazság, és ez itt a meztelen hazugság.
Nem lehetünk nagyon büszke, hogy 200 évig a zseniális Arisztarkhosz után is
hittük abban, hogy a bolond Nap kering körülöttünk, a világ közepe körül.
Ész hiányzik? Bátorság?
Mi tagadás, mind a kettőből kell, nem is kevés.
Nem lesz gyors és könnyű a megvilágosodás, de eljött. Sokat segítene ebben,
ha minél több gondoló ember befészkelődik az az érzés, hogy van valami, ami
kiszúrja a szemünket, de nem látjuk.
*
* *
