Van egy álmom: minden egyben a gépemen

Ma már az írni-olvasni tudás meghatározó feltétele egy számítógépes szövegszerkesztő program (például a Word) kellő ismerete. Ehhez nem kell, hogy az ember magabiztos informatikus legyen. De ne is legyenek ilyen komplexusai.

Ennél is fontos, hogy a mai kompetens ember számára nagyszerű számítógépi eszközök állnak rendelkezésre: ha adatokkal kell dolgozni, ott van legelőször a táblakezelő (például az Excel), komolyabb esetekben az adatbáziskezelő (például az Access), ha éppen kíváncsi valamire (az egyik legfontosabb emberi tulajdonság), vagy céltudatosan kutat: ott a böngésző (például a Chrome).

Még említeni kell a programozás új kultúráját, amely most éppen egy aggályos és ellentmondásos időszakon meg át. Voltak ugyanis hős idők, amikor pl. Comodore-on vagy Sinclair-en programozni (például Basic nyelven) nem volt nehezebb, mint szövegszerkesztőt használni, mára viszont a programozás laikus szemmel bevehetetlen várakba vonult vissza a programozás titkos tudása.

Miért ilyen a helyzet, amikor az informatika olyan kreatív és dinamikus világ? Nem tudom. De most nem is próbálom ezt megfejteni, hanem megosztom víziómat, ha tetszik, álmomat, és hátha ez megihlet olyanokat, akik képesek ezt valóra váltani (például Microsoft vagy Google). De erre, meggyőződésem szerint sok fiatal, még ismeretlen tehetség is képes. Ma, vagy holnap.

Nos, a lényeg szerintem, hogy ma már át kellene lépni a kibertér megosztottságán, amikor az összes fentsorolt program külön világ. Legyen „minden egybe”!

Bekapcsolom a gépet, és belépek az ö világába. Ez egyből lehetne olyan „munkakörnyezet”, amely legalább annyit tud, mint egy szövegszerkesztő, vezérlőpult is, napló is. Nem kell külön szerkesztőprogram, se ilyen, se olyan. Ha egy egyszerűbb bejegyzést akarok beírni egy tetszőleges keretet rajzolok, sarkán kiválasztom a szövegszerkesztés típusát (txt, doc, pdf stb.).

Ha adatokkal dolgoznék, beszúrok egy táblázatot, és a sarkán megint beállítom az adatkezelés formáját (txt, doc, xls, db stb.). És megint: nem kell semmilyen külön excel program.

De ugyanez az „alapprogram” böngésző is.

Ugyanez az alapprogram kiszolgál – megint egy általam megnyitott keretben – ha programozni akarok. Itt a keret sarkán csak azt kell megadni, hogy milyen programnyelven szeretnék programozni (ez olyasmi, amit például a Note++ tud).

Vége? Dehogy! Informatikában? Jöhet még a médiavezérlés, a szociális (közösségi) tér, és ezer dolog még.

Fantasztikus álom. A határtalanság és a mindenhatóság keretrendszere. Informatika, te szülj nekem szabadságot. A rendet én fogom megteremteni.

Halljad Microsoft! Halljad, Alphabet! Halljad, Huawei! Halljad, Ádám!

* * *

100 könyv

Többször találkoztam különböző listákkal: a 100 legfontosabb könyv, A 100 könyv, amelyet feltétlenül el kell olvasnod (ezek nem feltétlenül a legfontosabbak), A 100 kedvenc könyvem (vagyis bevallottan szubjektív válogatás). Ebben a műfajban valószínűleg A 100 bestseller (legjobban eladott).

Van értelme, létjogosultsága az ilyen listáknak? Becslésem szerint a világon az írás felfedezése óta több százmillió könyv született. Ebben bizonyos több millió olyan könyv található, amely nagyszerű olvasási élményt nyújtana egy mai embernek is. Hát akkor nem nevetséges, szánalmas fontoskodás előállni ilyen listákkal.

Szerintem nem érdemes ennyire szigorúan venni a dolgot, hanem inkább egy ártalmatlan, de akár hasznos provokációnak tekinteni. Ami nagyon jó és fontos lenni: bevonni az olvasót a játékba. Neki adni a feladatot egy ilyen lista összeállítására.

Én ezt a feladatot így pontosítanám: írd össze kedvenc könyveidet, és hasonló számban azokat a könyveket, amelyek szeretnéd elolvasni a jövőben. Ez pedig olyan lista, amelyet lehetne és érdemes lenne gondozni: aktualizálni és bővíteni.

Szerintem sokak számára érdekes élmény lenne kutatni saját emlékeiben, és összeállítani az első listát. Biztosra vehető, hogy első alkalommal csak a kedvenceink töredéke jutna eszünkben, de az idő folyamán egyre több cím vagy éppenséggel egy foszlányos emlék jön elő. Könnyen lehet, hogy több esetben képtelenek leszünk visszaemlékezni a könyv pontos címére vagy a szerző nevére, de az emlék majd nem hagy nyugton, ösztökél, és egyszer vagy magunktól jövünk rá, vagy valamelyik barátunk, netán a véletlen vagy éppenséggel az internet segít.

Más jellegű feladat az elolvasandó könyvek listájának összeállítása. Ebben a legfontosabb segítség a saját tájékozottságunk, érdeklődésünk, ízlésünk. Biztos mindenki tudna kapásból felsorolni 10-20 művet, amelyről régóta tudja, hogy azokat el akarja olvasni. Némi fejtőrés után valószínűleg még akár 20-50 vagy több művet, szerző vagy egyszerűen műfajt (pl. koreai novellák) tudnánk hozzáadni listánkhoz.

Nos, itt adhatnak akár jó tippeket is a különféle 100-as listák. De semmiképpen ne higgyük, hogy ezek jobbak, mint amit mi tudunk magunknak összeállítani.

Aztán, ha már összeállítottunk egy olyan listát, amely miatt nem kell szégyenkezni (nem kelt olyan benyomást, hogy mi eddig csak 10 könyvet olvastunk, vagy az összes olvasmányunk szerelmi regény stb.), nos, akkor bátran osszuk meg listánkat barátainkkal vagy a net népével

* * *

A 2. világháború áldozatainak száma országonként

 

 

* * *

A gyerekvállalás

1. A gyerekvállalás emberteremtés, életünk legfontosabb vállalása.

2. A gyerekvállalás az anya és az apa felbonthatatlan közös vállalása.

3. A gyermekvállalás előfeltétele a kölcsönös szeretet, tisztelet, bizalom.

4. A gyermekvállalás egy életre szól.

5. A gyerekvállalás felkészülést igényel, amely legalább 9 hónapig tartson, de ha erre nem adatik elegendő idő, a felkészülést pótolni kell.

6. A gyerekvállalás komoly testi és lelki megtisztulást igényel, különösen a káros szenvedélyek elhagyását.

7. A gyerekvállaláshoz hatalmas tudás szükséges, ezt folyamatosan és szorgalmasan kell tanulni.

8. A gyerekvállalás az élet legnagyobb misztikumának megtapasztalását nyújtja.

* * *

Vigyázzunk!

Egy jószándékú barátom látta az alábbi képet, és egyetértően reagált: „igen, valósszínűleg a most alakuló válság hasonlóan súlyos, és hasonlóan hosszú ideig tart majd.”

Nem jó kilátás, de az igazi nagy fenyegetés nem válság hossza, hanem az, amibe torkolhat. És ilyen szempontból 1933 nem elsősorban az akkori válság végét jelző számként érdekes.

1933 félelmetes szám, nem utolsósorban azért, mert ekkor valami szörnyű dolog kezdődött el, hanem azért mert figyelmeztet: az emberiség nem tanul a történelemből,

De te ne mentegetőzz az emberiséggel. Ha te megtanultad a leckét, ne tétlenkedj. Kell az az erő és az a program, amely elzárhatja a visszautat 1933-ba. Ennek az erőnek és programnak te kellesz. Ha csakugyan megtanultad a leckédet.

  

* * *

Money

* * *

Program, amely kell

Drámai hónapokat élünk egy halálos veszedelem árnyékában, amely nem egy puszta fenyegetés, hanem napinta ezrével szedi áldozatait világszerte.

Hogyan következhetett be ez, és mi vár még ránk?

Ezer kérdésünk van, és alig van megbízható válasz.

Mindeközben már naponta megszólal valamilyen fontos ember, és közli velünk mély gondolatát: „A vírus után soha többé nem lesz ugyanolyan a világunk.” Szomorú, de ez is egy jelzés, hogy éppen fordítva. A világ ugyanolyan marad, és ez az igazi tragédia.

De mit is akarunk a világtól, ha az se az első, se a második világháború után sem változott meg?

Szégyenteljes módon megfeledkeztünk az ezekben a háborúkban elpusztult százmillió, óriási többségében ártatlan és fegyvertelen ember.

Szégyenteljes az is, ahogy totális érdektelenség fogadta a kezdeményezést, hogy legalább évente egy alkalommal, pár perc erejéig hallgassunk el, mélyüljünk el emlékezésben-számadásban.

Társadalmaink nem tanulnak. A hatalom nem hogy ösztökélné a tanulást, rövidtávú igényeinek megfelelően formázza a közvéleményt és a közerkölcsöt. A mindenféle kis és nagy hatalom játszmái egy reménytelen szubintelligens állapotban tartják a népeket.

Elég egy kérdést szegezni a hatalomnak: miért voltunk ennyire felkészületlenek erre a pandémiára?

Az elmúlt évtizedekben tucatnyi véresen komoly figyelmeztetést kaptunk.

Nem, komoly figyelmeztetésekből nem volt hiány. Ha más nem, érdemes elolvasni azt, amit a VVM 2020. január 1-én írt.

De a VVM nem csak figyelmeztet, hanem utat is mutat. Azt az utat, amelyen társadalmaink eljuthatnak egy jobb világba.

Erre a programra most sorsdöntő szükségünk lenne, mert maga a pandémia csak az első felvonása egy nagyobb drámának.

Kár lenne javasolni, hogy az elkövetkező hónapokban pótoljuk azt, amit elmulasztottunk az előző években, évtizedekben, hiszen ebből csak kapkodás és szerencsétlenkedés keletkezne. Ugyanakkor késedelem nélkül kellene elkezdeni az eddig elmulasztott fordulatot.

Itt most két frontot érdemes kiemelni.

Az egyik a nagy fordulat hatalmas erőforrásaink kezelésében. Bízva a béke megőrizhetőségében, erőforrásaink fegyverkezésre elpazarolt elképesztő szeletét a tudomány, az oktatás, az egészségügy és a kultúra területére kellene átcsatornázni, azonnal, minél bátrabb ütemben.

A másik a jó kormányzás terén véghez vihető munka, beleértve a világkormányzás kialakítását. Csodálatos eredmény lenne, ha a hatalmi szerkezetekből ki lehetne végre söpörni az alkalmatlan és veszedelmes embereket.

* * *