Il barbiere di siviglia "Largo al factotum"

Taras Shtonda - Farlaf's rondo

Haiku - Szegénységemet

Szegénységemet

beosztom, az örömből

repetát kérek.

Szimeonov Todor haikui

* * *

Mindennek az ideje

Mi van Perlával, mi történik a bátor kis hullámmal? – kérdezi több olvasó. Hol késik a folytatás?

Bevallom, nekem is hiányzik. Ezt-azt tudom már újabb kalandjairól, töprengéseiről, és magam is feszültem várom az újabb eseményeket, és majd a történet végét. Mert minden történetnek egyszer vége van… És mivel az író is ember, ő sem tud vég nélkül kitalálni folytatásokat. Hiába kitalálná, hogy legyen ez az első vég nélküli történet. Egyszer véget érne a vég nélküli történet…

Erről eszembe jutott, hogy kisgyerekkoromban egyszer a vörös hajú Magdi elkezdett egy borzongató mesét: „Egyszer egy fiú és egy lány ültek egy csónakban a tengerben, és a lány kezdett mesélni. A mese úgy szólt, hogy egyszer egy fiú és egy lány ültek egy csónakban a tengerben, és a lány kezdett mesélni. A mese úgy szólt, hogy egyszer egy fiú és egy lány ültek egy csónakban a tengerben, és a lány kezdett mesélni. A mese úgy szólt, hogy…” Tátott szájjal hallgattam, és azt akartam, hogy sose legyen vége…

Azt hiszem, többször figyelmeztettem a nagyra becsült Olvasót, hogy itt nem kész írásműveket talál, de még egy rendes blogra sem számíthat, ahol a szerző annak rendje-módja szerint kerít egy témát, azután egy másikat stb. Nem, ez valóban más. Nem nevezném látványpékségnek vagy látványkonyhának (hiszen ezeknél is a vendég elkápráztatása a cél). Ez tisztán és egyszerűen egy nyitott ablakú magánkonyha. Bárki, aki erre jár, és kíváncsi, benézhet, láthatja, mi készül, hellyel-közzel hogyan készül. De ez nem a kész művek tárlója. Mi tagadás, ilyenekkel alig tudok dicsekedni. Elkezdett, de be nem fejezett munkák meg százával vár türelmesen sorára. Hogy elkezdésre hány terv, erről jobb most nem beszélni…

Mindennek eljön majd az ideje…

* * *

Várni, tenni

Már nem is emlékszem, mikor és milyen alkalomból mondtam egyszer, és az azután meg is maradt a repertóriumomban: „Évekig tudok várni olyan segítőre, aki kész idővesztegetés nélkül hozzáfogni a feladatokhoz.” Igen, sokszor észrevettem magamban ezt a várakozást… Ami néha nem is volt nehéz, mert igazi türelmetlenségbe vagy nyugtalanságba csapott át… De nem szoktam kiülni, mint a hős a szívbe markoló történetekben, a tengerparti sziklára lesni a soha nem érkező hajót… Tenni szoktam a dolgomat. Lelki nyugalommal. Hiszen hiszem, hogy akkor sem kell bánkódnom, ha csak arra telik életemből, amit egyedül is elvégezhetek,

Ma valami mélyen elgondolkoztatott: valóban várok valakire, valamire? Már hogy ne vártam volna! Vártam segítőre, munkatársra, üzlettársra, útitársra, szervezőre, önkéntesre, tanácsadóra, támogatóra, szponzorra, befektetőre, mesterre, tanítványra. Barátra. Közönségre. Mozgalomra.

Munkaszerződéssel több, mint százan fordultak meg iparomban. Még többen szerzői szerződéssel. Vagy ezren polgári szerződéssel. Másik ezren kézfogással.

Közben várok…

Kire?

A kérdés kíméletlenül túrt-fúrt az agyamban, mert csak jó, igaz válaszra volt vevő.

Akár egy egyetlen, de rokonlélekre várok?

Akár egy egyetlen, de igaz barátra?

Asztaltársaságnyi jó barátokra?

12 tanítványra?

Egy csapat lelkes önkéntesre?

Több száz regisztrált követőre a Facebookon, akiket „Egy millióan a Változó Világért”-nak lehetne becézni? (A Változó Világ Facebook-oldalának jelenleg 2575 „lájkolója” van, köszönjük!)

Valóságos egymilliós mozgalomra, egy új – emberhívő – KALOT-ra?

Meg kellett értenem, hogy a válasz nem maga a puszta választás az opciók közül. A fentiek és a tucatnyi hasonló lehetőség közül bármelyik lehet jó, és egyben végzetes is az igazi célok számára. Ezeket az igazi célokat A civilizáció világosan megfogalmazta, de egyben megfogalmazta azt – igen, bátran mondhatom: drámai – hipotézist, hogy ezekhez a célokhoz, de magának a civilizációnak az átmentéséhez más, legendabeli emberek kellenek: igaz emberek.

Arról vitatkozni, hogy léteznek-e igaz emberek, vagy ez egy merő legenda, oktalanságnak tűnhet. De nem az. Igaz emberek létezése ma már felismert társadalmi-történelmi igény. Ezt tudjuk. Azt viszont még nem, hogy ezeket hogyan kell kinevelni, és főleg milyen civilizációs kapillárisok kellenek ahhoz, hogy azokban az igaz emberek úgy tudjanak létezni, küldetésüket betölteni, mint a vörös vérsejtek a test kapillárisaiban.

Nem, ehhez nem elég (újra) alapítani az Igazak szövetségét.

Nem tűnik járható útnak megalapítani az Igazak Páholyát a Szabad Kőműveseknél, vagy egyenesen az Igaz Kőművesek (vagy Kőműves Igazak) új titkos szervezetét.

Becsületesen be kell vallanom, hogy már teljesen bizonytalan lettem: kit, miért, mivel és hogyan kell várnom…

Most minden időt és energiát arra kell összpontosítani, hogy jobban értsük meg a világot, és ezen belül azt, aminek jönnie kell.

Jobb lenne, ha az, akinek jönnie kell, felkészülve találna meg minket, és nem a várakozástól elcsigázva.

* * *

A civilizáció 54. – Hányadik a második?

Az Első Világháborút a köznyelv és a szakirodalom sokáig Nagy háborúnak nevezte… Amíg – igen hamar, döbbenetesen hamar – el nem kezdődött a még nagyobb… Vajon ki mondhatta ki először azt, hogy „Második Világháború”?

Az emberiség tragédiája, hogy még tartott minden idők leggyilkosabb őrülete, és már megszületett a földi élet elpusztítására alkalmas isteni fegyver. Megszületett a civilizáció egy sivatagjában, és nyomban megkapta keresztségét a reggeli imájukat elmondott lovagoktól az atombomba. Bevetése napjától az emberek – joggal – rettegnek egy ezzel a fegyverrel vívott utolsó – „Harmadik” világháborútól…

A megzavaródott és a megzavaródó elmék szívesen beszélnek elsőről és utolsóról, legnagyobbról és legkisebbről, kezdetről és végről, „végső” megoldásokról, a történelem „megoldott” rejtélyéről (Marx), vagy egyenesen „a történelem” végéről (Fukuyama).

Komoly, becsületes, néha akár nehéz és fárasztó tanulás, eszmélés a kötelességünk – és az esélyünk. Találóan van elnevezve a szokásos torzítási hajlamunk haloptikának: elnagyolja azt, ami szemünk fókuszában van, a többit kisebbíti és begörbítja, mintha valami gömbakváriumban, valamilyen buborékban úszkálnánk.

Tudni kellene, hogy a Második Világháború valójában a Nyolcszázharminchatodik. És még inkább tudni kellene, hogy azóta is egy tucat világháború dúlt a Földön, de jelen pillanatban is zajlik egy pár, és továbbiak készülnek kitörni.

És ne essünk újra és újra hasonló hibába! Ne higgyük, hogy a közelmúltban vívott nagy ideológiai világháború az első lenne, vagy az lenne a most kibontakozó külön vallási világháború. Akármennyire modernül is hangozzék (különösen az ideológiai és a pszichológiai hadviselés, a kultúrák összecsapása) mindezek is sok százas sorszámot kapnának csak…

Semmi új a Nap alatt, csak a változó világ! Mert mindennek van előzménye, de minden előzmény következményekkel jár, a következmények változtatnak rajtunk, a világon és a jövőn, előre lendítenek utunkon.

Múlt, jelen és jövő gigászi háborút vívnak fejünk fölött. És eközben nagy erők önző érdekből elárulták a jövőt, több résen beengedték a régmúlt rengeteg áldozattal egyszer már legyőzött sötét fantomjait.

Holnap a népek csatája! A hányadik is?

* * *

(A civilizáció | A civilizáció 365 sorozat része)

A Mester életszabályai

Nagy örömmel észleltük, hogy bizonyára az életszabályokkal foglalkozó írásaink után a híres-nevezetes Négy barát az Új Kertből is kezdték megbeszélni ezt a témát. Sőt, vállalták, hogy egymás után közzéteszik saját életszabályaikat. Eddig – elsőként – a bátor Kapitány osztotta meg szabályait.

Időközben munkatársunk megbízható forrásból megszerezte a Mester életszabályait, így ezeket most a nyájas Olvasó elé tesszük, bízva abban, hogy a Négy barát ezt elnézi nekünk.

* * *

A Mester életszabályai

1. Ébredéskor szánj néhány percet az ébredés örömének.

2. Jó időben tervezd meg a következő napot, hetet, évet.

3. Különösen figyelj a fontos célokra és a határidőkre.

4. Rendszeresen adjál számot magadnak: mit végeztél, mit halasztottál, mit kell pótolnod, miben mit kell korrigálnod, mit tanultál.

5. Vigyázz a tisztaságra: magadban, és körülötted, emlékezz: nem lehetsz tiszta megtisztulás nélkül, a nagy belső megtisztuláshoz pedig sokszor a könnyek tudnak segíteni.

6. Tested és lelked számára a jó étel, ital, levegő, energia, zene, mozgás, öröm mindennapi táplálék, szükség esetén gyógyszer is.

7. Értelmetlen lenne az örök körforgás, az örök küzdelem, ha mi magunk – külön-külön és együtt is – nem teremtjük meg az értelmét!

8. Ha valami felháborít, alaposan vizsgáld meg a problémát és a lehetséges tetteket a probléma megoldásához!

9. Munkád, tudásod, te magad ma jobb légy, mint tegnap!

10. Vezess munka- és olvasónaplót, jegyzetfüzeteket, különféle tanulmányaidhoz tanulófüzeteket, dossziékat, gyűjtsd a hasznos tanácsokat, bölcs idézeteket; és ebben bátran támaszkodjál az Életútmutató kincsestárára, vegyél át tőle, kínálj fel neki a tiédből!

11. Építsd fel saját hitedet, bátran támaszkodj az Emberhitre, vegyél át tőle, kínálj fel neki a te hitedből!

12. Legyél mértéktartó, szerény, bölcs, békés, türelmes és jó!

* * *