Már
nem is emlékszem, mikor és milyen alkalomból mondtam egyszer, és az azután meg
is maradt a repertóriumomban: „Évekig tudok várni olyan segítőre, aki kész
idővesztegetés nélkül hozzáfogni a feladatokhoz.” Igen, sokszor észrevettem magamban
ezt a várakozást… Ami néha nem is volt nehéz, mert igazi türelmetlenségbe vagy
nyugtalanságba csapott át… De nem szoktam kiülni, mint a hős a szívbe markoló
történetekben, a tengerparti sziklára lesni a soha nem érkező hajót… Tenni
szoktam a dolgomat. Lelki nyugalommal. Hiszen hiszem, hogy akkor sem kell bánkódnom,
ha csak arra telik életemből, amit egyedül is elvégezhetek,
Ma valami mélyen elgondolkoztatott: valóban várok valakire, valamire? Már
hogy ne vártam volna! Vártam segítőre, munkatársra, üzlettársra, útitársra,
szervezőre, önkéntesre, tanácsadóra, támogatóra, szponzorra, befektetőre,
mesterre, tanítványra. Barátra. Közönségre. Mozgalomra.
Munkaszerződéssel több, mint százan fordultak meg iparomban. Még többen
szerzői szerződéssel. Vagy ezren polgári szerződéssel. Másik ezren kézfogással.
Közben várok…
Kire?
A kérdés kíméletlenül túrt-fúrt az agyamban, mert csak jó, igaz válaszra
volt vevő.
Akár egy egyetlen, de rokonlélekre várok?
Akár egy egyetlen, de igaz barátra?
Asztaltársaságnyi jó barátokra?
12 tanítványra?
Egy csapat lelkes önkéntesre?
Több száz regisztrált követőre a Facebookon, akiket „Egy millióan a Változó
Világért”-nak lehetne becézni? (A Változó Világ Facebook-oldalának jelenleg
2575 „lájkolója” van, köszönjük!)
Valóságos egymilliós mozgalomra, egy új – emberhívő – KALOT-ra?
Meg kellett értenem, hogy a válasz nem maga a puszta választás az opciók
közül. A fentiek és a tucatnyi hasonló lehetőség közül bármelyik lehet jó, és
egyben végzetes is az igazi célok számára. Ezeket az igazi célokat A civilizáció világosan megfogalmazta, de egyben megfogalmazta azt – igen, bátran
mondhatom: drámai – hipotézist, hogy ezekhez a célokhoz, de magának a
civilizációnak az átmentéséhez más, legendabeli emberek kellenek: igaz emberek.
Arról vitatkozni, hogy léteznek-e igaz emberek, vagy ez egy merő legenda,
oktalanságnak tűnhet. De nem az. Igaz emberek létezése ma már felismert
társadalmi-történelmi igény. Ezt tudjuk. Azt viszont még nem, hogy ezeket
hogyan kell kinevelni, és főleg milyen civilizációs kapillárisok kellenek
ahhoz, hogy azokban az igaz emberek úgy tudjanak létezni, küldetésüket
betölteni, mint a vörös vérsejtek a test kapillárisaiban.
Nem, ehhez nem elég (újra) alapítani az Igazak szövetségét.
Nem tűnik járható útnak megalapítani az Igazak Páholyát a Szabad
Kőműveseknél, vagy egyenesen az Igaz Kőművesek (vagy Kőműves Igazak) új titkos
szervezetét.
Becsületesen be kell vallanom, hogy már teljesen bizonytalan lettem: kit,
miért, mivel és hogyan kell várnom…
Most minden időt és energiát arra kell összpontosítani, hogy jobban értsük
meg a világot, és ezen belül azt, aminek jönnie kell.
Jobb lenne, ha az, akinek jönnie kell, felkészülve találna meg minket, és
nem a várakozástól elcsigázva.
*
* *
