Csínytevés:
maga a szó is megelőlegezi a megbocsáthatóságot. De az államcsíny más. Az államcsíny
súlyos. Súlyos csapás. Többnyire hosszú távú és tragikus következményekkel jár.
2015 szeptemberében a magyar állam államcsínyt hajtott végre: kimondta,
hogy a Földnek egy a hatalom által meghúzott vonalán átlépni súlyos
börtönbüntetéssel sújtandó bűncselekmény.
És a magyar állam sok milliárd forintot költ arra, hogy ez a meghúzott
vonal nem csak jogilag, hanem fizikailag is, rendészetileg is áthatolhatatlan
legyen.
Kell-e megértenünk a magyar állam csínyét? Kell-e mentséget keresni rá? Elbagatellizálni?
Valóban, lehet hivatkozni a Kínai nagyfalra. Valóban, lehet hivatkozni
arra, hogy nem is olyan régen összevissza vasfüggönyök szabdalták Európát.
Valóban lehet hivatkozni, hogy hasonló, sőt félelmetesebb falak állnak ma is
sokfelé. Valóban, lehet hivatkozni a rendkívüli helyzetre és az ideiglenes
jellegre.
De mindez mellébeszélés, ködösítés lenne. Az állami határvonal „illegális”,
magyarán bármilyen átlépésének kriminálizálása a jogban egy szörnyű államcsíny.
Egy olyan ellenforradalom, amely a mély és sötét múltba taszít minket.
Ez után az államcsíny után az ember nem tekintheti többé hasonlóan szabad
lénynek, mint a határokat nem ismerő állatok, határokat nem ismerő madarak. Az
ember rendőrállamok alávetettje – újra…
De micsoda rendőrállamok ezek! Snowden tudja…
*
* *
