A bűnjel

Mélyen van az igazság elrejtve – mondja a bölcs…

Melyik igazság? És minek a mélyében?

Mert van egy, amely mindig – még ha sokszor csendesen – ott van a szívünkben. Érezzük, látjuk, akkor is, ha becsukjuk a szemünket, ha igyekszünk nem rá gondolni.

Miféle ember MBS, maradjunk a kódnál?

Lehet, igen lehet, hogy a legtisztább, legbecsületesebb ember a világon. Ő tudja. Az ő titka.

De MBS nem buta ember. Tudnia kell, biztosan tudja, hogy akár mit tesz, akármit mond a bestiálisan meggyilkolt Hasogdzsi fia – alapos okkal – gondolja mélyen magában, hogy ő, MBS apja igazi gyilkosa.

Ezt tudván megrendezni kamerák tűzében a meggyilkolt fiának és apja gyilkosának tartott, mindenható koronaherceg udvarias kézfogását, a világ szembeköpése.

Nem, MBS nem buta. Ő nem szembeköpni akarta a világot, A világgal más, inkább üzleti tervei vannak. Ő csupán elkérte az árát annak, hogy amerikai barátai határozott személyes követelésére, kiengedi az országból a fiút. És biztos megnyugtató érzés volt, hogy a fizetés össze is roppantja a szerencsétlen fiatal, egy új potenciális ellenfél lelkét.

Ennél is nagyon haszna a gyalázatos színjátéknak pedig az lenne, a nem buta MBS szemében, hogy ez a kézfogás elegendő bizonyíték az ő, MBS ártatlansága mellett. Amely most annyira kérdéses, sokak számára. Felmentő gesztus.

Akarta remélni ezt MBS.

De itt kiütközött az igazság: a felmentőnek szánt gesztus bűnjellé vált.

Hiszen csak végtelenül cinikus, végtelenül gátlástalan, végtelenül kegyetlen ember agyalhatta ki ezt. Aki számára Hasogdzsi vagy bárki más bestiális meggyilkolása nem ennél nagyobb ügy. Megtette, vagy megtette volna, szinte egyre megy. A lényeg, a szörnyű, hogy ő egy nagyhatalom agya, akarnoka,

És ez az üzenet a világ szembe köpése.

Nagyon rosszkor jön ez.

A mindenség már kénytelen napirendre tűzni az ember létezésének kérdését, és gyűlnek az érvek pro és kontra.

Drámaian sok a bűnjel, hogy az ember kártevő. Kártevő a környezete, kártevő a maga számára is.

És a legrosszabb: minden látszat ellenére, az ember nem tanul. Hol van az elmúlt 10 ezer évben a morális fejlődés? Ha a felszínen sok minden meg is változott, megváltozott-e a mélyben? Megváltozott-e valami génjeinkben?

Nem, nem ez a kézfogás lesz az utolsó csepp a pohárban.

A másik oldal igyekezete miatt a bizonyítási eljárás még jó ideig elhúzódik. Talán még pár hetet, esetleg még néhány évezredet. Nem tudhatjuk

De nem is ezt kell találgatnunk, mennyi még az időnk.

Azt találgassuk, miképpen szolgálhatja minden egyes gondolatunk, minden egyes cselekedetünk az ember morális fejlődését.

* * *