Európa
a Római birodalom eredménye.
Fontos és igen aktuális ezt tudatosítani magunkban, jól megérteni,
különösen azt, amit ez tanít nekünk.
Ehhez a kérdéshez lehet szkeptikusan is hozzáállni, vitatni a kijelentés
értelmét, felvizezni, parttalanná tenni
a problémát a görög demokrácia, a judeai kereszténység, a reneszánsz és
reformáció, a felvilágosodás és polgári forradalmak, a kapitalizmus és a
kommunizmus, a gyarmatosítás és a globalizáció emlegetésével. Ezek mind fontos
adalékok, körülmények, súlyuk és szerepük van életünkben, de hiba lenne szem
elől téveszteni Európa és a Római birodalom a mélyben rejlő egységét.
De mi is a Római birodalom? Számunkra a lényeg: egység és béke.
Igaz, az egység, az impéria meghagyta nekünk az imperializmus fogalmát, a
Pax Romana is félelmetes és cinikus hangzást kapott. Igen, itt is fontos lenne
a két szokványos hiba lekerülése. Sem démonizálni, sem idealizálni nem helyes.
Helyette feladatunk meglátni a történelem medrét, és ahhoz igazítani a jövő
vízióit.
Erős és ésszerű hatalom, stabil és ellenőrzött, védett, de nem
átjárhatatlan limesekkel, azokon belül a helyi kultúrák szabadsága, nemzeti és
vallási tolerancia, mindenhol virágzó ipar és kereskedelem, a kultúra és a
tudomány fejlődése.
Ritkán emlegetjük, hiszen igen kevesen vannak tisztában azzal, hogy a Római
birodalom adta a civilizáció, de még ezen belül az államügyek legragyogóbb
képviselőit. Volt-e az elmúlt évszázadokban olyan államférfi, ami vetekedhetne
Markus Aureliussal?
De mi következik mindebből számunkra, a 21 század elején?
A válasz: a nagy feladat újra felépíteni ezt a dicső ókori egységet és
békét, féltve őrizve minden jót, igyekezve kijavítani minden rosszat.
Tragikusan kényes, de fontos a határok kérdése.
Északon legalább ez a probléma nem vetődik fel.
Keleten: a Volga, az Ural vagy Vlagyivosztok Európa határa?
Nyugaton: a Csatorna, az Atlanti vagy a Csendes óceán Európa határa?
Délen van a legtöbb és a legbonyolultabb csomó. Ma még azt is lehet
hallani, hogy a legnagyobb adósságcsapdában vergődő „déli államokat” (Görögország,
Olaszország, esetleg Spanyolország és Portugália) ki kellene szirítani az
Európai Unióból, de legalább is az „euró-zónából”. Ezzel szemben az igazi
dilemma, meddig, a Római birodalom melyik volt tartományaira kellene
kiterjeszteni „Európát”, vagyis az Európai Uniót? Jómagam úgy gondolom, hogy a
Közel-Kelet nagy részének az Európai Unióban lenne a helye: Törökország, a
kaukázusi országok, a régi „Levan”, Izrael. Sokkal bizonytalanabb a válasz
arra, hova tartozzon a Földközi tenger déli partja: Európához, vagy egy
egységes és független arab federációhoz.
Drámai, sorsdöntő dilemmák, a szélrózsa három irányában.
Közben a sors iróniája, hogy jóval mielőtt az integráció előre ugrana,
ahogy fontos és sürgős lenne, a Római birodalom egy átka is lopakodik: a
szétesés keleti és nyugati részre.
Hatalmas kihívások előtt állunk, vagy inkább szerencsétlenül toporgunk.
Most, ahogy közelednek az Európai parlamenti választások, jó lenne
felpezsdíteni az érdemi vitákat ezekről az alapvető kérdésekről.
*
* *
