Reggel
ébredéskor szinte mindig új és tiszta gondolatok sora indul felém. Az egész
csendes nyugodt vonulás valamiféle nagyszerű fényt és örömet áraszt. Akkor is,
ha kint borús a világ.
Maguk a gondolatok is mindenfélék. Akadnak válaszok arra, ami tegnap
foglalkoztatott, előbukkannak régi témák, visszaköszönnek az olvasmányaim.
Filozófia, matematika, a világ dolgai, gyakorlati teendőim, megkezdett írások
folytatása, új ötletek és tervek…
Jó darabig érdeklődéssel, kedélyesen, sokszor jól szórakozva figyelem
azokat, de eljön a pillanat, amikor félbe kell szakítanom a felvonulást.
Munkához kell lát, meg mindahhoz, ami azt megelőzi.
Nagyon gyakran ezeknek a reggeli vendégeknek – látszólag legalább – nyoma
vész. De nem ritkán papírra lesznek feljegyezve, vagy egyből bekerülnek a
számítógépem agyába. Ez sok mindennek a függvénye.
Néha úgy élem meg, hogy ezek fontos üzenetek, megvilágosodások – minden
emberben éjjel-nappal agyaló szellem kisebb-nagyobb sikerei.
Így volt tegnap is, amikor jött – a tömegben – ez az összeszedett rövid
intelemsor:
Higgy az emberben!
Hass a változásra!
Élj boldogul!
Magával ragadott, elkápráztatott ez a végtelenül tömör, de ezzel együtt végtelenül tiszta forma.
Hosszú ideje a magam teremtette szentháromság bűvkörében élek, és ez a
hármas csodálatosan rakja össze egy értelmes jelszóba.
Később felmerült bennem, hogy bizonyára nem véletlen, hogy ez számomra
annyira tiszta és lényegi – hiszen jól ismerem azt, ami mögötte van.
Kötelességem tehát, hogy segítsek mindenkinek, aki kíváncsi lenne az itt
kódolt igazságra.
Nem kis feladat.
Meghatározó lesz számomra 2018 őszén.
*
* *
