Nem
sietek elmenni (ettől a szép világtól), készülni sem nagyon készülök erre a
nehezen elkerülhető kalandra. De komoly kérdéseim, dilemmáim támadnak néha.
Felmerült ma bennem az, hogy le kellene írni, milyen titkokat viszek majd a
sírba (vagy a krematóriumba, adott esetben). Jót is nevettem ezen a csacska
ötleten. "Hát, ember, ha ezeket leírod, azok többé nem lesznek titkok!” –
szólottam magamhoz.
Nem mondom, hogy jeges rémület fogott volna el a titoktartás eme
dialektikájától, de világos lett számomra, hogy a titkolás játékát őszintén,
tudatosan és okosan kell játszani.
El kell döntenem, mit akarok egészen igazán sírba vinni, megsemmisíteni, és
mit csak egy kicsit titokban tartani, mint egy rejtvény megoldását. Hadd törjék
a fejüket, hadd dolgozzanak egy kicsit (vagy nem is annyira kicsit) a titok
megtudásáért!
De mi lehetne ennek a módja?
Tegyem a megosztani tervezett titkaimat egy üvegbe, és azt hajítsam a
tengerbe? Ássak el valahol egy időkapszulát? Helyezzem el letétbe egy ügyvédnél
vagy a levéltárba, azzal az utasítással, hogy „csak ötven évvel halálom után
nyitható meg”?
Aztán hírtelenül belém nyilallt a nagy kérdés: hát vannak nekem egyáltalán
olyan titkaim, amelyek miatt érdemes ennyit agyalni ezen az egészen? Fogalmam
nincs, ki ölte meg Kennedyt, vagy hol van elásva Monte Christo kincse.
Amit bizonyosan számolatlanul viszek majd a sírba, azok a meg nem valósult
(mert meg nem valósított) terveim, amelyek annyiban titkok, ajogy egy normális
ember nem fecseg a terveiről, hanem dolgozik rajtuk.
No de azért van itt egy pár dolog, minek a szemforgatás, amely jogosan
pályázna a titok státuszára. És van köztük olyan is, amit nem írnék le, és
amolyan is.
Majd meglátjuk. Van időnk.
De főleg: nem kevés, ami már megszületett, elérhető, látható, olvasható.
Jó, nem tesz ki Jókai vagy Marx-Engels összesét, de hát beneveztem volna valami
versenybe?
Az én eszményeim: szépség és igazság. A hitvallásom meg az, hogy a szépség
és az igazság egyszerű. Talán ezért is éppen az apeva műfaját találtam ki, mert
az – a költészetben - az egyszerűség netovábbja. De ezért becsülöm meg a
Változó Világ műfaját is: 128 oldalon inkább meg lehet osztani egy téma
igazságát, mint 1000 oldalon.
Nos, itt az ideje, hogy titkaim sorsának elrendezését félre tegyem, és
hozzá lássak az aktuális tervek munkáihoz.
*
* *
