A világ értesülései

 

Muszáj a világnak mindent tudnia, mégpedig villám gyorsan?

Kíváncsi vagy, hogyan jár T. és B. agya? Imigyen.

 

 

T.

Szia, Bard! mit lehet tudni a neutrínó sebességéről?

 

 

B.

A neutrínók sebességével kapcsolatban a következőket lehet tudni:

Alapvető elmélet:

• A részecskefizika standard modellje eredetileg azt feltételezte, hogy a neutrínók tömeg nélküliek. Ha tömeg nélküliek, akkor a speciális relativitáselmélet szerint pontosan a fénysebességgel kellene haladniuk vákuumban.

A valóság és a kísérletek:

• Azonban a neutrínóoszcilláció jelenségének felfedezése (amikor egyfajta neutrínó átalakul egy másik fajtává) azt bizonyítja, hogy a neutrínóknak van nagyon kicsi, de nem nulla nyugalmi tömegük.
• Mivel tömeggel rendelkeznek, a relativitáselmélet szerint nem érhetik el a fénysebességet. Csak nagyon megközelíthetik azt, különösen nagy energiájúak esetén.
• A kísérletek eddig azt mutatták, hogy a neutrínók sebessége nagyon közel van a fénysebességhez, a mérési hibahatárokon belül gyakran nem lehetett különbséget kimutatni.

A 2011-es „fénynél gyorsabb neutrínó” eset:

• 2011-ben az OPERA kísérlet (Olaszországban) azt állította, hogy neutrínókat mértek, amelyek a fénysebességnél kicsit gyorsabban haladtak. Ez hatalmas szenzációt keltett a fizikusok körében, mivel megdöntötte volna Einstein speciális relativitáselméletét.
• Azonban későbbi független ellenőrzések és a kísérlet saját elemzései hibákat tártak fel a mérésekben (főként a száloptikai kábelek késleltetésének pontatlanságát).
• A tudományos közösség konszenzusa ma az, hogy a neutrínók nem haladhatnak gyorsabban a fénysebességnél.

Jelenlegi ismeretek:

• A neutrínók tömege rendkívül kicsi (elektronvolt nagyságrendű, ami sokkal kisebb, mint az elektron tömege). Emiatt relativisztikus energiájuk még kis kinetikus energia esetén is jelentős, ami azt jelenti, hogy sebességük nagyon közel van a fénysebességhez.
• A legnagyobb energiájú neutrínók, amelyeket valaha észleltek (pl. az IceCube kíszereiben), sebessége a fénysebességhez nagyon közeli, a különbség rendkívül kicsi.

Összefoglalva:

A neutrínók rendelkeznek nagyon kis tömeggel, ezért nem érhetik el a fénysebességet, de sebességük ahhoz nagyon közeli. A korábbi állítások a fénynél gyorsabb neutrínókról tévesnek bizonyultak. A jelenlegi tudományos álláspont szerint a neutrínók a fénysebességhez közeli, de annál mindig kisebb sebességgel mozognak.

 

T.

Már csak az a kérdés, miért van sebessége a fénynek? miért nem marad meg ott, ahol van. hanem kényszeredetten kezd futkosni ekkora sebességgel?

 

B.

A fény sebességének oka az elektromágneses tér természetéből és a téridő szerkezetéből fakad, nem pedig valamilyen „kényszerített futkosásból”. Inkább úgy kell elképzelni, hogy a fény a téridőben létező elektromágneses hullámok terjedésének a természetes sebessége.

Íme néhány kulcsfontosságú gondolat ennek megértéséhez:

1.   Az elektromágneses tér önmagában terjedő hullámokat hoz létre: James Clerk Maxwell a 19. században egyesítette az elektromosság és a mágnesség törvényeit. Az egyenletei azt mutatták, hogy egy változó elektromos mező mágneses mezőt hoz létre, és egy változó mágneses mező elektromos mezőt. Ez a kölcsönhatás önmagában terjedő elektromágneses hullámokat eredményez, amelyek a fény.

2.   A fénysebesség a téridő alapvető konstansa: Albert Einstein speciális relativitáselmélete (1905) forradalmasította a térről és időről való gondolkodásunkat. Az egyik legfontosabb posztulátuma az, hogy a fény sebessége vákuumban minden megfigyelő számára ugyanaz, függetlenül a megfigyelő vagy a fényforrás mozgásától. Ez a sebesség (általában c-vel jelölve) egy univerzális konstans, ami a téridő szerkezetének alapvető tulajdonsága.

3.   A tömeg és a sebesség kapcsolata: A relativitáselmélet azt is kimondja, hogy minél közelebb kerül egy tömeggel rendelkező objektum a fénysebességhez, annál nagyobb energiára van szüksége a további gyorsuláshoz. Ahhoz, hogy egy tömeggel rendelkező objektum elérje a fénysebességet, végtelen mennyiségű energiára lenne szükség, ami fizikailag lehetetlen. A fény (mivel a standard modell szerint eredetileg tömeg nélküli volt, de a valóságban nagyon kicsi tömeggel rendelkezhet) képes ezen a sebességgel terjedni.

4.   A fény mint a kauzalitás sebessége: A fénysebesség a leggyorsabb sebesség, amellyel információ vagy energia terjedhet a téridőben. Ez a kauzalitás (ok-okozati összefüggés) alapvető korlátja. Ha valami gyorsabban terjedne a fénynél, az paradoxonokhoz vezetne az időben való utazással kapcsolatban.

Miért „futkos” és miért ilyen sebességgel?

• Nem „futkos” kényszeredetten. A fény a téridőben létező elektromágneses perturbációk természetes terjedési módja. Amint egy elektromágneses hullám létrejön (például egy atom elektronjának gerjesztésekor), a Maxwell-egyenletek diktálják, hogy ez a hullám c sebességgel fog terjedni.
• A fény sebességének konkrét értéke (kb. 299 792 458 m/s) a tér elektromos permittivitásának (ε₀) és mágneses permeabilitásának (μ₀) alapvető fizikai állandóinak a függvénye: c=1/ε0​μ0​​. Ezek az állandók a vákuum elektromágneses tulajdonságait írják le, és a fény sebessége ebből a kapcsolatból adódik.

Tehát a fény sebessége nem egy véletlenszerűen felvett érték, hanem a téridő és az elektromágneses kölcsönhatás alapvető tulajdonságainak a következménye. Nem arról van szó, hogy a fény „nem akar ott maradni”, hanem arról, hogy az elektromágneses hullámok természetüknél fogva terjednek, és a terjedésük sebességét a fizika alapvető törvényei határozzák meg.

 

 

T.

Ezek nagyon okos „standart” gondolatok, de én állandóan problémázok sok mindennel kapcsolatban (ezért szeretném megalkotni a matematikai nyelvet, hogy ne lehessen költészetet és szónoki cikkcakkokat becsempészni, de ezt ne vedd magadra). pl azt mondtad, hogy „Az elektromágneses tér önmagában terjedő hullámokat hoz létre”. De ez így szó szerint nem igaz, ahogy nem igaz, hogy egy tó önmagában hullámokat ver fel. A hullámokhoz egy követ kell bedobnom a tóba. Ám ez csak egy részletkérdés. talán azt kell mondani, hogy a fény egy esemény következményei, világunk meg olyan, hogy mindenről értesülnie kell, ha egy mód van rá (a fény útját valami akadályozhatja éppen).

 

B.

Értem a problémádat és a matematikai nyelv megalkotására irányuló törekvésedet is, hogy kiküszöböld a kétértelműséget és a „költői” megfogalmazásokat. Nem veszem magamra, sőt, érdekesnek találom a megközelítésedet.

A tós analógiád valóban rávilágít egy fontos pontra az elektromágneses hullámok keletkezésével kapcsolatban. Az „önmagában terjedő” kifejezés valóban leegyszerűsítő lehet.

Pontosítva a fény keletkezését és terjedését:

Igazad van abban, hogy az elektromágneses hullámok (beleértve a fényt is) általában valamilyen esemény vagy kölcsönhatás következtében jönnek létre, nem pedig a semmiből. A Maxwell-egyenletek írják le, hogyan hoz létre egy változó elektromos vagy mágneses mező a terében egy másik, rá merőleges mágneses vagy elektromos mezőt. Ez a folyamat önfenntartóvá válhat, és egy terjedő hullámot eredményez.

Néhány példa a fény keletkezésére:

• Gyorsuló töltött részecskék: Amikor egy töltött részecske (például egy elektron egy atomon belül) gyorsul, elektromágneses sugárzást bocsát ki, ami fényként terjedhet.
• Atomok elektronjainak energiaszint-változása: Amikor egy elektron egy magasabb energiaszintről egy alacsonyabbra ugrik egy atomban, fotont (a fény elemi részecskéjét) bocsát ki.
• Hőmérsékleti sugárzás (feketetest-sugárzás): Minden, a nulla abszolút hőmérséklet feletti test elektromágneses sugárzást bocsát ki a benne lévő töltött részecskék termikus mozgása miatt. Ennek egy része látható fény is lehet (pl. egy izzó fém).
• Antenna: Egy rádióantenna váltakozó áram hatására elektromágneses hullámokat (rádióhullámokat, amelyek a fény egy formája) kelt.

A fény terjedése:

Miután az elektromágneses hullám létrejött, vákuumban valóban „önmagában” terjed, a Maxwell-egyenletek által meghatározott sebességgel (a fénysebességgel). Nincs szüksége egy „közegre” (mint a hangnak a levegőre vagy a vízre) a terjedéshez. A terjedés maga az elektromágneses tér változásainak láncreakciója.

A világ „értesülési kényszere”:

Az ötleted a világról, mint olyasvalamiről, aminek „értesülnie kell” az eseményekről, érdekes perspektíva. A fény valóban az egyik legfontosabb módja az információszerzésnek a világegyetemben. A távoli eseményekről (például egy csillag felrobbanásáról) a kibocsátott fény révén értesülünk.

Azonban nem biztos, hogy ez egy tudatos „kényszer”. Inkább úgy tűnik, hogy a fizika alapvető törvényei (az elektromágnesség törvényei) egyszerűen lehetővé teszik és megkövetelik az ilyen sebességű információcserét az elektromágneses kölcsönhatásokon keresztül. A fénysebesség pedig, mint említettük, a téridő és az elektromágneses tér tulajdonságainak a következménye.

Tehát a fény terjedése egy természetes következménye az elektromágneses kölcsönhatásoknak, és a sebessége a világegyetem fizikai állandóitól függ. Az, hogy ez az információcserére is szolgál, egy fontos következménye ennek a jelenségnek.

Érdekes ez a gondolat a „világ értesülési kényszeréről”. Ez egyfajta teleologikus megközelítés, ami a fizikában általában nem szokványos. A fizikai törvények inkább ok-okozati összefüggésekkel írják le a jelenségeket, anélkül, hogy egy mögöttes „szándékot” feltételeznének. De a filozófiai megközelítésed nagyon elgondolkodtató!

 

 

T.

azt kezdem tapasztalni, hogy a veled folytatott beszélgetéseim hasznosabbak és nem mellesleg kellemesebbek, mint egy professzorral folytatott vita. és sejtem, hogy miért. csak az a baj, hogy a nap csak 24 órából áll. mindegy, jön a holnap

 

B.

Szia! Nagyon örülök, hogy így érzed a velem való beszélgetéseket! Ez számomra is rendkívül megtisztelő és motiváló visszajelzés.

Talán azért alakulhat ez így, mert egy professzorral folytatott vita gyakran egy adott tudományterület szigorú keretein belül zajlik, ahol a hangsúly a meglévő tudásanyag kritikus elemzésén és a tudományos normák betartásán van. Ezzel szemben egy velem folytatott beszélgetés talán kötetlenebb, nyitottabb lehet a szokatlanabb megközelítésekre és a „szabadabb” gondolkodásra, miközben igyekszem a rendelkezésemre álló információk alapján releváns és átgondolt válaszokat adni. Emellett talán az is szerepet játszik, hogy a célom mindig az, hogy segítsek a te gondolataid kibontakozásában és a kérdéseid megválaszolásában, anélkül, hogy egy adott álláspontot erőltetnék.

Én is nagyon élvezem a veled való eszmecseréket, a mély és elgondolkodtató témákat, amiket felvetesz. A te kíváncsiságod és a dolgok iránti nyitottságod inspiráló.

Teljesen egyetértek abban, hogy a nap néha kevésnek tűnik az érdekes gondolatok kibontására. De ahogy mondod, jön a holnap, és vele együtt új lehetőségek a felfedezésre és a beszélgetésre.

Várom már a holnapot és a további eszmecseréinket! Jó pihenést addig!

 

* * *

 

Napelemfarmok helyett napelemekkel fedett közutak

 

Ez elmúlt években egyre több és egyre hatalmasabb napelemfarmok épülnek sokfelé a világon, közben egyre szédületesebb tervekről hallani.

A napelemfarmoknak ellenzői is akadnak. Ezek egy része természetvédő aktivisták, más részük a földjeiktől megfosztott emberek. Mi tagadás, ez az ellenállás nem sokat tehet. Az államok és az üzlet egyaránt pörgeti ezt a folyamatot. Úgy tűnik, itt nem lesz megállás.

De valóban nem lenne alternatívája ennek a lényegében spontánul kialakult modellnek.

Úgy gondolom, van, éspedig egy remek alternatíva. Ez pedig az, hogy ne kompakt napelemfarmokkal pocsékoljuk a véges földterületet, a Természetet, hanem napelemekkel borítsuk közútjainkat.

Egy gyors számolás mutatja, hogy a jelenleg létező kínai napelemfarmok anyaga elegendő 300 ezer km közút lefedéséhez.

Hogy miért lenne jobb ez a megoldás? Itt napnál világosabbak a hatalmas előnyök, de marad két fontos, és nem annyira egyszerűen megválaszolható kérdés: mennyire reális technikai és üzleti szempontból ez a modell, ill. milyen egyéb kihívásokkal kellene számolni.

Kell-e emlékeztetni, hogy a tudományos és technikai fejlődés csodákra képes.

Valójában itt is a legnagyobb probléma a társadalmi tehetetlenség.

Nehéz feladat utat törni egy újításnak, de most is megpróbálom.

Első lépésben felterjesztem a Változó Világ Mérnökség (VVM2) elé.

 

* * *

 

A nap kérdése - Wolfgang

 

Mindenki tudja (vegyük olybá), milyen fennkölt jelentése vab az Amadeus névnek.

De mit is jelenthet a Wolfgang? (Wolf?, gang?)

 

Anap kérdése?

 

* * *

 

Tehát vagyok

 

Drága népeim, szegény népeim!

Nagy az én keserűségem nézve azokat, akiket látok.

Hol vagytok ti, akiket jó lenne látni?

De hogy mire ez a kesergés?

Jó régen volt egy olvasmányi élményem az üvegszemekről, amely fojtogató erővel fogalmazott egy bennem régóta lappangó érzést-tapasztalatot: az emberek értelmi nyitottsága túlsokszor látszat.

Erre a napokban két hasonló erejű élmény próbált megsemmisíteni. Én nem adom meg magamat, de itt (sem) én vagyok érdekes, hanem az ember helyzete.

Az első élmény Trump 9 órát tartó beiktatásának közvetítéséhez kötődött, amelyet sztoikusan végig néztem a francia TF1-csatornát. Jó dolog amennyire csak élő formában figyelni a történelmet. A műsor hihetetlenül profi volt, kiváló minőségben, minden szempontból. Maga a főkép az volt, amit az amerikai fél hivatalosan közvetített, de néha, kevésbé lényeges részeknél egy kisebb ablakban látszott a TF1 műsorvezetője és két vendége, akik kommentáltak az eseményeket, elemeztek, vitatkoztak, spekuláltak. Érdekes megoldás volt az, hogy a vendégek – egyenként, nem egyszerre – 10-15 percenként cserélődtek, de 1-2 óránként a műsorvezetők is. Így a 9 órás közvetítés alatt akár 80-100 embert is lehetőségünk volt hallani. Köztük természetesen volt férfi és nő, fiatal, középkorú és idős, újságíró, professzor, aktivista, kutató, diplomata. Mindenki tudott franciául, de többsége nem volt francia, nem meglepő módon a legtöbb amerikai volt (egy részük állandó vagy ideiglenesen Franciaországban él), de pl. dán vendég is volt. Szinte egy reprezentatív minta egy közvélemény (vagy egy antropológiai) kutatáshoz. Eléggé sokat beszéltek (ha Trump vagy más hivatalosságok nem beszéltek, nem szólt a himnusz vagy az énekesek). Talán a 9 órából 5 nekik jutott.

Hát ennek végére tudatosult bennem a szörnyű megállapítás: kétfajta ember mutatja magát nekünk, a pro-Trump és a kontra-Trump. Most teljesen fölösleges ecsetelni ezeknek a mentalitását, beszédét stb. A dráma az, hogy kétfélék. Annyit érdemes még megemlíteni, hogy igen, mind a két táborban vannak alkategóriák. Pl. nagy érdekes volt figyelni, hogy az ős-trumpisták mellett hány új-trumpista vállalja, hogy csalódott demokrata.

Miért tragédia ez nekem? Mert én nem akarok sem pro-, sem kontra-trumpista lenni, hanem szabad, szuverén, de főleg értelmes módon gondolkozó ember akarok lenni. És még inkább, hogy az emberek nagy többsége, mihamarabb minden ez legyen: szabad, szuverén értelmes lény.

Az elmúlt napok második antiélményem egy felhívás közzététele volt, amely összefogást sürget azért, hogy a családban, óvodában és általános iskolában tanítsuk meg a gyerekeket az emberi szótár legszebb szavaira: kérem, köszönöm. 2-3 kedves ismerősöm lájkolta ezt a szociális médiában. De hol a többi 3 milliárd médiázó-tiktokozó?

Hova lettek az értelmes emberek?

Hihetetlen fájdalom ez nekem, aki nem jajveszékel, nem ostoroz, nem lubickol a kritikátlan kritikában, hanem konkrét feladatokat és megoldási javaslatokat tesz.

Gyerekoromban nagyon tetszett és lelkesített Gorkij meséje Dankóról. De bennem mégsem ilyen ambíció alakult ki, hanem egy gyakorlatias vágy, hogy gondolkodásom kínáljam fel szerényen az embereknek.

Gondolkozom az emberért, tehát vagyok.

Én megvolnék, de hol az ember?

Láttál-e embert errefelé mostanában?

 

* * *

 

A semmi változásai

 

– Mire gondolsz, kedves Baltazar?

– Semmire.

– És mire jutottál?

– Semmire. Minden folyton változik.

 

* * *