2011. december 7., szerda

2012. december 21.


Hosszú ideje különféle jóslatok vannak forgalomban 2012 decemberében várt rendkívüli eseményekkel kapcsolatban. Ezek egy része a világ végét hirdeti, mások különböző mérvű és jellegű kataklizmákat vizionálnak, míg végül vannak olyan jóslatok is, amelyek csupán nagy jelentőségű, akár pozitív töltésű változásokat vetítenek előre.
Az események dátumaként az utóbbi években általában december 21-ét jelölik, amely nap az 5125 évet számláló maja naptár végét jelentené. Ezt különféle csillagászati és számmisztikai érvekkel is próbálják alátámasztani.
Különféle New Age és hasonló elméletek szerint ez a dátum egy új korszak kezdetét jelzi, amelyben a Föld és a földlakók jelentős szellemi átalakuláson mennek át. Mások szerint 2012. december 21-én bekövetkezik a világvége vagy ezzel felérő katasztrófa. Ezt különböző forgatókönyvek írják le. Közöttük megtalálható a Napkitörés, a találkozás egy fekete lyukkal, összeütközés egy kisbolygóval, avagy az igen rejtélyes Nibiru bolygóval. Egyesek tudni vélik, hogy két hatalmas idegen űrhajó közeledik.
Számos tudomány szakemberei elvetik ezeket a jóslatokat. A maja-kultúra kutatói megerősítik, hogy eddig egyetlen nyomát sem találták a maja-írásokban a 2012 évi katasztrófa-jóslatnak. Szerintük a maja naptár végéről beszélni értelmetlenség, ez a maja kultúra nem ismeretének vagy félreértésének a jele. Hasonlóképpen egyetértenek a csillagászok is abban, hogy semmilyen megfigyelés vagy ismert tény nem támasztja alá a katasztrófa-elméleteket.
A világvége-elméletek és -jóslatok évezredek óta izgalomban tartják az egyébként jogos szorongásoknak kitett emberek nagy részét, de azokra építve már hosszú évek óta egy hatalmas iparág prosperál.
Reménytelen kísérlet összeírni a nagy hírveréssel beharangozott világvége-jóslatok fiaskóit, akár csak az elmúlt emberöltőben. De ez kevés ahhoz, hogy válságba sodorja a balgaságot kizsákmányoló bizniszt.


2011. november 30., szerda

A vállalkozás társadalmi támogatásáért


Az elmúlt évtizedekben sok minden történt, még több minden elhangzott a vállalkozás, különösen a kis- és középes vállalkozások érdekében. Mind a tettek, mind a szavak ellentmondásos, zavaros képet mutatnak, így nem lehet csodálkozni, hogy az eredmények is ilyenek.
Ami különösen komoly problémát jelent az, hogy itt a személyeknél gyakran tapasztalt kiégés társadalmi méretekben jelentkezik. Nem csak maguknak a vállalkozóknak nagy része tönkre tette testi és lelki egészségét, de az érintett családok többsége is felbomlott, az új nemzedékek pedig megtanultak félni és irtózni a vállalkozástól.
Ezen a téren csak komoly hathatós intézkedések fordíthatnak ezen a helyzeten. Különösen fontos lenne olyan komplex program, amely biztosítja az új és az átmeneti nehézségekkel küszködő vállalkozások életben maradását, megerősödését, az elkerülhető fájdalmas bukások, tragédiák elkerülését.
1. Alanyi joggá kellene tenni a vállalkozást, ami azt is jelenti, hogy az ennek keretében kialakított egyszemélyes vállalkozásokat nem lehet felszámolni vagy ellehetetleníteni.
2. Meg kellene teremteni a tevékenység átmeneti szüneteltetésének rugalmas jogi lehetőségeit.
3. Ezzel kapcsolatban kötelezni kellene a bankokat, hogy kínálatukban legyen olyan számlavezetési csomag alvó szervezetek számára, amely nem tartalmaz fix havidíjat.
4. Az államnak gondoskodnia kellene – esetleg megfelelő szolgáltatói kör (bankok, kommunikációs és könyvelő cégek) törvényi bevonásával – egy térítésmentes elektronikus számlázási és könyvelési lehetőségről a kisvállalkozások számára.
5. Megfelelő jogi szabályozással elő kellene segíteni a VVM által javasolt likviditási szövetkezetek* alakítását.
A vállalkozások támogatását célzó fordulatot aligha lehetne másképpen elkezdeni, mint egy méltányos és széleskörű amnesztiával. Ez természetesen nem a tényleges tartozások, hanem a különféle jogi és adminisztratív büntetések és korlátozások elengedését jelentené.
E mellett különösen fontos lenne még a VVM által követelt két további program is: a korrupció elleni harc, illetve a büntető jog humanizálása**.
2011. november 11.
A Változó Világ Mozgalom

A javaslatot részletesebben is tartalmazza az előkészületben lévő 2012 c. kötet.

* A likviditási szövetkezetekről
** A büntetőjog humanizálása


2011. november 16., szerda

I. A világ 2012 előtt

(Részlet a 2012 c. kötetből)

Visszatekinteni az idők kezdetéig kivételes, inkább jelképes vállalkozás volt az első évkötet alkalmával. Ezt a visszatekintést indokolt is lenne elmélyíteni, bizonyos értelemben végig vinni a fejlődés spirálkarjain, egészen a létezés végső kérdéseiig kísérve – majd, egy ennek szánt külön kötetben.
Most viszont érdemes szemügyre venni az év benső előtörténetét, azt az időlepényt, amelyben jelenné formálódott. Megszokásból, de nem véletlen megszokásból száz években szeretünk gondolkozni. Csakhogy fantáziátlan gyakorlat közben a naptári évszázadokhoz ragaszkodni. A 21. század még túl fiatal, hogy abban vizsgáljuk 2012-öt, a 20. század pedig meglehetősen elszakadt tőle. Semmi bonyolult nincs abban, ha azt mondjuk, hogy 2012 évszázada, pontosabban megfogalmazva: a 2012-höz vezető évszázad 1912-vel kezdődik, és 2011-ig tart.
Mi tagadás, a Titanic katasztrófájával kezdeni egy korszakot, nem egy szerencsés ómen. Nem, semmiképpen…
A babona ostobaság, ennél komolyabb okunk lenne egy pontosabb határvonal meghúzásához. 2011 végén az emberiség legidősebb tagja, „doyenje” egy bizonyos Besse Cooper asszony az amerikai Tennessee államból, aki egészen pontosan 1896. augusztus 26-án született. Joggal tarthatjuk ezt a napot 2012 hosszú évszázadának kezdő napjának.
És ha már Besse Cooper asszonyt emlegetjük, rá kell mutatni ennek a döbbenetes időszaknak egyik legdöbbenetesebb tényére. Amikor Besse megszületett, ő volt a Föld 1 521 012 508-ik lakója. Az a gyermek pedig, aki 2012 január 1-ére virradó éjjel megszületik a Föld 7 017 956 117-ik lakója lesz.
Ez drámai robbanás, amelynek jelentőségét még fel sem fogjuk.
És ez még nem minden. A Bessével egy időben megszületett több tízmillió gyermek várható élettartama nem sokkal haladta a 20 évet (maga Besse egy szerencsés kivétel). A 2012-ben születő százmillió gyermek várható életkora meghaladja a 80 évet, a világ szerencsésebb országaiban megközelíti a 100 évet.

Van kérdésed 2012-vel kapcsolatban? Tedd fel!

2011. november 1., kedd

A kötélverés dícsérete


Láttál már kötelet, igaz? Láttál-e hajókötelet?

Rostos szálakból cérnát fonnak, több cérnából pászmát, több pászmából vékony kötelet, több vékony kötélből vastag kötelet, több vastag kötélből hajókötelet sodornak. Egy ilyen hajókötél vastag, mint az ember karja, és akár egy nagy hajót is meg bír tartani a rakparthoz szorítva.
És mit gondolsz, miből épül ez a kötél? Rövidke-vékonyka kenderrostok millióiból!
Ilyen hajókötél az emberiség, és abban mi vagyunk a rostok.
Ilyen hajókötél az életünk, és abban a rostok a cselekedeteink.
De amíg a kötélverők kész cérnatekercsekkel kezdenek dolgozni, életünk kötelét mi folyamatosan toldjuk. Számolatlanul hányjuk cselekedeteinket a máig tartó kötél végére, de ebből akkor lesz újabb szakasz, ha a kötélverő sors megcsavar, meghúz, megver, háromszor is kipróbál: szakadunk-e, vagy folytatjuk.
És folytatjuk, amíg ki nem fogyunk a cselekedetekből.
De vigyázz! Amikor a sors naponta megcsavar és meghúz, nem csak a folytatás vágódhat el, a kötél elszakadhat bármely gyenge részénél, gyökértelenségünknél, múltunk valamelyik elnézett trehányságánál, vagy rég felejtett gyalázatánál is.
Csináld! Cselekedj! Cselekedj okosan! Cselekedj bölcs böcsülettel!
És élj örökké!
Mert ha jót hagysz magad után, nem az enyészetbe hullsz.
Elkap egy kéz, és belever az emberiség kötelébe!
Élve!



* * *

2011. október 30., vasárnap

A titoktartás művészete


A templomban a pap jámbor hangon a közönséghez fordul:
„Testvéreim! Azért gyűltünk itt össze, hogy e férfit és e nőt a házasság szentségében egyesítsük. Ha valaki bármi olyat tud, ami e házasság ellen szól, most szóljon vagy tartsa titokban örökre.”
Erre feláll egy férfi és ezt mondja jól tagolva: „Én ezt a második opciót választom!” Aztán elégedetten visszaült.

2011. október 24., hétfő

A meleg dícserete


Csodálatos és éltető erő a meleg.
Csodálatos és éltető erő a hideg.
Mi meleg, mi hideg?
Az abszolút nullánál hidegebb nincs. Ez az érték viszonylag közel van, csupáncsak 290 fokra hétköznapjaink átlag hőmérsékletétől… Mi ez a minket melegítő Nap hőmérsékletéhez képes? A Nap belseje hatezer fokon ég, a Napkorona hőmérséklete viszont a kétmillió Celsius fokot is eléri. Mellesleg ez a hőmérsékletkülönbség oka máig a nagy tudományos rejtélyek közé tartozik.
És vajon létezik-e abszolút meleg? Mint amilyen a fénysebessége a sebesség világában?
De minek ezek a szélsőséges, ember által el nem képzelhető, meg nem élhető értékek? Ami döbbenetes, az, hogy az ember a lehetséges hőmérsékletek milyen keskeny sávjában életképes. És milyen keskeny sávban érzi jól magát!
Itt is, mint több más szükséglet, például a táplálkozás, a szexualitás, a kultura esetében, van egy alapszínt, és egy ciklikusan jelentkező igény. Pótolhatatlan jótétemény a megmelegedés élménye, élvezete. Ehhez sokszor bármilyen meleg is megfelelő, de ne higyük, hogy a meleg egyforma! Én többször is tapasztaltam a mélyből érkező termálvíz csodáját. De lezuhanyozni napmelegítette vízzel is fennséges érzés. Gondoljuk meg, milyen útot tett meg az az energia, amely simogatja börünket. Hasonlóan kényeztető a napra kitett párna, lepedő…
És végül, minden csodák csodája: a test, a szerető test melege, legyen az anyánk, vagy a szerelmünk…
  

2011. október 19., szerda

Megbocsátani


A megbocsátás megtisztulás. Azt lehet megbocsátani, amiért haragszunk. A haragunknak viszont oka és története van. Az ember ok nélkül nem szokott haragudni. Az okot, sokszor nem könnyen, de ki lehet deríteni. Ez a ráció feladata. A haragnak van viszont egy sajátos története, és ez mindig a lelkünk sajátja. Az élet sokszor nehéz, a nehéz munkánál is nehezebb. És mi történik a nehéz munka közben a legnemesebb, legszebb emberrel is: izomlázat kap, verejtékezik, léheg, bepiszkolódik. De íme, vége a munkának, megfürdünk, megpihenünk, újra ragyog nemességünk, szépségünk. Ahogy a megpróbáltatások után megtisztítjük testünket, így meg kell tisztítani a lelkünket. Meg kell szabadulnunk a harag piszkától. Hogy a lelkünk nemessége, szépsége újra ragyogjon!
Jót teszünk ezzel annak, akire haragudtunk? Aki meg is érdemli haragunkat? Ki tudja? Nem lehetséges, hogy a megbocsátásunk nagyon büntetés a számára, mint a haragunk? A haragon a haragosunk – ha van egy csöpp esze – inkább nevethet. Joggal. Hiszen a haragós ember könnyen válik nevetségessé, és ami rosszabb: szánalmassá. A haragós ember gyenge.
Aki tud megbocsátani erős, és a lelke tiszta.
De ne szégyelld a haragodat! Ha nagy a munka, ha nagy a tett, nagy lehet a kiváltott harag is.
Csak az a fontos, hogy tisztulj meg.
Még nagyon kezdetleges a haragvási és a megbocsátási kultúránk egyaránt.
Milyen jó lenne, ha megértenénk mind a haragnak, mind a megbocsátás jelentőségét.
Milyen jó lenne, ha a megbocsátás is olyan megszokott rituálévá válna, mint a testi tisztálkodás.
Ha lenne a lelki megtisztulásnak is menetrendje, megszokott pillanata, akár a heti programunkban.
Milyen jó lenne, ha az egész közösségnek lenne egy közös ünnepnapja a megbocsátásnak…


Az Élet Útmutatója