Könyv,
irodalom, szellem. Én úgy látom: e három között szoros összefüggés, sajátos,
mély értelmű azonosság van.
A szellem leginkább az irodalomban nyilvánul meg, az irodalom leginkább a
könyvben testesül meg. Mindennek vannak korszakai. Jelen esetben ilyeneket a
könyv története segít meglehetősen markáns módon meghatározni. Talán csak az
első végének a meghatározása valamennyire bizonytalan. Eleje még inkább az, de
ez érthető. Eleje ugyanis az írás megjelenése, ami lassú és szövevényes, akár
évezredeket átölelő folyamat. Végét magam a Római birodalom, pontosabban Róma
eleste évére, 410-re tenném. Nem azért, mert ez önmagában egy jelentős
fordulat, hanem azért, mert egyszerűen indokolt valahol itt lezárni ezt a
hosszú (ismeretlen hosszóságú) első korszakot.
A második korszak kezdetét az előző vége automatikusa adja, végét viszont
most már egy valóban forradalmi esemény: a nyomda (európai) feltalálása, amit
Gutenberg nevéhez kötünk. Ez, mint a legtöbb hasonló technikai innováció hosszú
évekig tartó folyamat, de ha egy évben megjelölni megszületését, ez leginkább
1452, amikor elkészült az első nyomtatott könyv (a Biblia).
Ekkor veszi tehát a fantasztikus harmadik korszak, amely csillagászati
számokat produkált a maga öt évszázada alatt, ami a szerzők, a könyvcímek és a
nyomtatott példányokat illeti.
Ma pedig, jól tudjuk, a nyomtatást nem kell, bizonyára nem is lehet
elfelejteni, de a fontos, a döntő az, hogy a 20. század utlsó éveiben egy
újabb, a negyedik korszakba léptünk: az elektronikai irodalom és az internet
korába. Ha ehhez évet kellene választani kissé önkényesen az 1998 mellett
tenném voksomat (akkor indult ugyanis a Változó Világ internet portál).
Minderre azért gondoltam, mert a napokban (mellesleg sokadszorra)
felmerült: milyen érdekes, és bizonyára tanulságos lenne összeállítani az első
korszak bibliográfiáját. Káprázatos kincstár lenne ez. Már jó, de nem egészen
az elején lenne – döbbenetes és tanulságos módon – az irodalom máig is
felülmúlhatatlan remeke: Homérosz két eposza. Szorosan a nyomában az
Ótestamentum, a görög drámák, a kíbai és az indiai legendák és bölcseleti
könyvek, egészen a szédületes római versantológiákig és szatírákig, Marcus
Aurelius naplójáig.
És akár mennyire alapos lenne ez a bibliográfia, az alexandriai könyvtárban
a tűz martalékává vált sok tízezer mű töredékéről értesítene csupán.
Az ember alkot. Az ember teremt. Az ember pusztít.
Csak a tudás mentheti meg az értékeket a pusztítástól.
Tudd az értékeket, és akkor azok nagyobb biztonságban lesznek.
Várom az önkéntesek – és minden rendű és rangú támogatók – jelentkezését a
könyvtörténeti–irodalmi–szellemi korszakok bibliográfiáinak összeállításához.
*
* *
