Üdvözlégy, öregség!

 

Az öregséget megkerülni lehet. De ezt senkinek nem kívánom. Mert ehhez az kell, hogy fiatalon, pontosabban: nem öregen haljunk meg. Nem jó változat ez.

Az öregséget vállalni fontos és természetes dolog. Siettetni balgaság. Késleltetni pedig önámítás, hiú ábránd. Olyan, mintha az időt akarnánk késleltetni.

Régi tanításom szerint az embernek 111 év adatott. Ez három egyenlő részre osztható: fiatalságra, felnőtt korra és öregségre. Így 74. születésnapunkon várt és megbecsült vendégként fogadjuk az öregséget.

Olyan vendég ez, amely megül majd, velünk marad… Végig…

Legalább nem leszünk magányosak.

Semmiképpen nem kell bántani, minden rosszért okolni, ami velünk esetleg megtörténik.

Érdemes tudni, hogy az öregség nem bajok, betegségek, szerencsétlenségek, fájdalmak forrása. Ez az élet kiemelkedő szakasza, amikor leginkább megismerhetjük, megtapasztalhatjuk a tökéletességet. Mindenben. Abban, amit csinálunk. Abban, amit gondolunk. Abban, amit érezünk.

Csodálatos példája ennek az igazságnak egyik jó barátom vallomása.

 

Hatéves korom óta mániám lett rajzolni a tárgyak formáját. Mire ötvenéves lettem, már végtelenül sok rajzot publikáltam, de mindaz, amit hetvenéves korom előtt publikáltam, nem éri a fáradtságot, hogy számoljuk.

Amikor hetvenhárom éves lettem, akkor kezdtem lassan megérteni az igazi természet, az állatok, a fűszálak, a fák, a madarak, a halak és a rovarok lényegét.

Ennek köszönhetően, amikor majd nyolcvanéves leszek, még nagyobb haladást érek el, kilencvenéves koromra behatolok majd a dolgok rejtelmébe, százévesen bizonyosan elérek majd egy csodálatos szintet, és amikor száztíz éves leszek, akkor nálam akár egy pont, akár egy vonás, minden élő lesz.

Kérem azokat, akik annyit élnek, mint én, nézzék meg, hogy betartom-e szavamat.

– Írom pedig ezt saját kezűleg hetvenöt éves koromban, néhai Hokuszai, ma Gvakio Rozsin, a rajz öreg bolondja.

 

Az én ecsetem a toll, de fogadalmat ugyanez. Sok ezer oldalt teleírtam, de ebből kevés, ami igazán számít. De most már minden eddiginél jobban tudom, mit kell leírnom. Le fogom írni, és minden szónak súlya lesz. Üzenete lesz. Értéke lesz.

Lehet figyelni, és számon kérni.

Néhai Todor, ma Emberhívő Theodorosz

 

 

* * *

 

Győztes kell? Itt a csodamegoldás!

 

A kieséses versenyszakaszokban alkalmazott módszer a döntetlenül végződő meccsek eldöntésére 11-eds rúgások sorozatával több szempontból rossz, erről mindenki állandóan panaszkodik.

Közben adva van egy másik módszer, amely legelőször is végtelenül egyszerű: egy döntetlen félidő után a csapatoknak 11-eseket kellene rúgniuk az egy aranygólig. Ezzel az eredménnyel folytadik a meccs a második félidőben, és a vesztes csapatnak esélye van játékkal megváltoztatni az eredményt a maga javára. Ha erre nem képes 45 perc alatt semmi alapja nem lesz a véletlenre panaszkodni.

Valaki megkérdezheti: de mi van, ha a második félidő végén újra döntetlen az eredmény? Mi sem egyszerűbb: ekkor az aranygólt el kell felejteni (mint „olcsóbban” szerzett gólt).

A megoldás egyszerű, könnyen alkalmazható, hatékony, igazságos, motiváló (neki köszönhetően gyakran izgalmasabb második délidőket élvezhetünk, nem utolsósorban kíméli a csapatokat a hosszabbítások és 11-es szériák durva terhelésétől.

Hát akkor meddig szabad alkalmazni a régi módszert?

 

* * *

Apeva 2021

 Megjelent az 5., jubileumi apeva antológia!

* * *

Először lő, aztán kérdez

 

Ki tudja miért, ez jutott eszembe az alább kedves levelet olvasván.

 

Tisztelt Ügyfelünk!

         Ön a FŐTÁV Online ügyfélszolgálati rendszerébe az elmúlt 3 évben nem lépett be, regisztrációját töröltük. Amennyiben szeretné a jövőben ismét használni az online ügyfélszolgálatot, kérjük regisztráljon újra a https://ugyfelszolgalat.fotav.hu/ linken.

 

Üdvözlettel:

Főtáv Nonprofit Zrt.

         © 2008 FŐTÁV Zrt. - Minden jog fenntartva.

[Ez egy automatikusan genereált levél, kérjük ne válaszoljon rá!]

 

Mivel a fajsúlyos ügy vélhetően nem éri el a nyájas olvasó azon ingerküszöbét, amikor az agyi működés is beindul, felvetem az alternatívát: 30 nappal a határidő (?) előtt a Főtáv küld egy figyelmeztető levelet.

De hát a jól fizetett munkatársak és a még jobban fizetett tanácsadók komolyabb problémákkal foglalkoznak.

Jaj, de bosszantó! Lépten-nyomon intelligenciahiány.

 

* * *

Május 10. A Második világháború áldozatainak emléknapja

 

Május 10. A Második világháború áldozatainak emléknapja

Szánj egy percet ember által meggyilkolt 80 millió ember emlékére!

Pandémia és stratégia

 

Legyünk megértők: a jelenlegi pandémia nem igen várt és túlontúl nagy csapás. íg a hatalom és a „közvélemény” még mindig alapvetően kapkod, improvizál, taktikázik. A taktikázás sajátos, és valamennyire önigazolást nyújtó része a változó, de lényegében folytonos reménykeltés: hamarosan visszatérünk a rendes kerékvágásban.

Sajnos ebben erősen kell kételkedni. Nem múlik hónap anélkül, hogy hallanánk a vírus új, még fertőzőbb változatának megjelenéséről. Ma nehéz megjósolni a pandémia folytatódását. Ez lehet 10, de lehet 100 év is. És éppen ezért a gondolkodó embereknek immár jobban kellene foglalkozniuk a kút stratégiájával, mint a napi taktikázással.

Fontos lenne világosan látni, hogy ez egy hosszantartó háború, és alapvető változásokat kellene indítani. Ezer és ezer társadalmi funkciót, ezer és ezer társadalmi struktúrát kellene megváltoztatni, újjáalakítani. Könnyen lehet, hogy ez lesz a törtélem legnagyobb átalakulása, ennek minden kísérő jelenségével és következményével.

Egy majdnem jelképes példa: eddig száz ember boldogulásához rgy orvosra, egy tanárra, egy rendőrre, két katonára és három politiks vagy hasonszőrű közszolgára van szükség.

A jövőben 100 ember boldogulásához két orvosra két tanácsadóra, két tanárra, egy asszisztensre, egy közszolgára lenne szükség. Pardon, katona? Arra nincs szükség. Könnyű ezt programra tűzni, de valóságos hős tett lenne ezt megcsinálni.

 

* * *

A legnagyobb zeneművek 1

 

Evgeny Kissin - Tchaikovsky Piano Concerto No. 1 Op. 23 in Bb Minor

* * *