A négy oszlop

Az embert nagy vonalakban 80 ezer tulajdonság jellemzi. Ezek közül négy a legfontosabb.

Első az intelligencia. Ezzel a tulajdonsággal valamilyen formában minden létező rendelkezik, akár az elektron. Ha jobban ismernénk a természete, bizonyára nem kételkednénk ebben, hogy elismernénk, hogy ma még nem tudunk az elektron intelligenciájával vetélkedő számítógépet készíteni.

A második, jóval magasabb rendű tulajdonság a műveltség. Sokan, különösen a hiányos műveltségűek lenézik ezt a tulajdonságot, azt tartva, hogy a műveltség nem egyéb, mint úgymond mechanikusan memorizált ismeretanyag. Azt kellene megérteni, hogy az a létező, amely ugyan tud számolni, tud gondolkodni, de nem a benne tárolt, a birtokba vett tudásanyag valamilyen felhasználásával képes ezt végezni, hanem mindig és csak az inputot képes feldolgozni, lényegében az, amit a matematikai tudományok automatának neveznek.

A harmadik, lenyűgözően magasrendű tulajdonság a kreativitás. Ezen a téren művészek, tudósok és istenek versenyeznek. Ez a géniuszok világa.

A negyedik, legmagasabb rendű tulajdonság a felelősség tudata. Itt véget ér a versengés. Nincsenek művészek, tudósok, istenek. Egyszerű emberek világa. Itt ők a végső kérdésekre, a jó, az igaz és az út kérdéseire adnak válaszokat.

Öl, nem öl, erősít

Ami nem öl, erősít – tartja az optimista közmondás.

Ennek igen szarkasztikus cáfolata a nevezetessé tett brit kutatók legújabb felfedezése, mely szerint a pesszimisták továbbélnek. Vajon mi lehet az igazság?

Az igazság bizonyára az, hogy minden, ami nem öl, de felmerülhet az ölés gondolata, egy kicsit mégis öl. Egy kicsit – vagy nagyon – koptat. És ami egy kicsit öl, egy kicsit koptat, az elvesz egy kicsit egy véges készletből.

Igen, mindenki egy induló zsetonkészlettel kezdi meg földi pályafutását az életnek nevezett játékkaszinóban. Nem öl meg a becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés. Szerencsés esetben megerősít. És nekem sem kell tétlenül és bambán bóklásznom a kaszinóban. Játszhatok, nyerhetek, gyarapíthatom a zsetonjaimat. De a becsapás, az arcul csapás, a megaláztatás, a packázás, az árulás, a megsebzés emészt, koptat, megrövidít. Fáradhatatlanul és szenvtelenül…

Én akármennyire nyerhetek, attól a játszmának, saját magamnak nem vethetek győztes véget. A játszmában csak az enyészet győzhet, mihelyt elfogy a játékzsetonom.

Ezért minden, ami nem öl, megtesz valamit a megölésemben. A megölésemért.

Ma egy közeli ember egy kicsit megölt. Egy távoli ember is. Egy véletlen ember is. Az adósom is. A hitelezőm is. A hatóság is. A másik hatóság is. A rádió is. A rendezetlen ügyeink is. A tudatlanság is. A kapzsiság is… Hosszú, hosszú, hosszú a sor…

Igen, vagyok. Itt vagyok. Most vagyok. Dac a végtelennel.

Még ma is erősebb, mint tegnap.

Még százévesen is erősebb, mint tegnap.

De ami belőlem megöletett, az hiányzani fog, örökre a játszmából.

Bár magam sose ölnék, bár válnék ilyen erőssé!…

A szépség és az öröm csodái

Vegyél egy hegedűt! Tekerd el lazára a húrokat! Most húzd el rajtuk a vonót!

Hallasz valamit? Egy alig hallható kellemetlen nyikorgást?

Most húzd meg feszesre, jó feszesre a húrokat, és érintsd meg a vonóval!

Mi ez? Megszólalt volna egy égi hang? Igen, megszólalt egy égi hang. Része lettél egy csodának.

Így működik a művész, a feszülő húr. És így nem működik a lazán létező ember. Lehet egyszerű, lehet primitív, lehet racionális. Ha nem jól megfeszített húrok mesteri hangszere, nem ajándékozhatja meg a többieket a szépség és az öröm csodájával.

Az emberi élethez pedig kellenek a szépség és az öröm csodái! Nem elegendő a hétköznapi szépség és a hétköznapi öröm.

Bozsidara játssza Sarasate-t

Harci jelentés

Tolsztojnál nagyobb író, Einsteinnél nagyobb tudós, Jézusnál nagyobb újító lakozik bennem, de még alig adtam valamit a világnak, ami ezek nevéhez méltó.

Bizonyítani nem, adni akarok.

De vajon, normális ember mondhat ilyet?

Igen, ha így érzi!

Légy bátor, ember! Vállald a benned lakozót, a beléd helyezett ígéretet, tehetséget!

A becsület azzal kezdődik, ha becsülettel tartod meg a benned lévő ígéretet.

Először magaddal megharcolva, azután a világgal.

Ma egy üzenet...

Ma egy üzenet jelent meg gondolataimban. Továbbítom azoknak, akik megérthetik.

Keresztény testvérek!

Róma érsekének krisztusi korban lévő választassék!

Annak szolgálata 7 évre szóljon!

12 törzsetek mindegyike egy apostolt jelöljön meg, és azok újra együtt üljenek utolsó vacsorát!

Nehéz lesz utatok az emberi igazság birodalmába, de a hit, a szeretet és Jézus élete megsegít.

A történelem társadalma

A múlt és a jövő erőforrás is.

Nekünk, embereknek nem csak múltunk és jövőnk, hanem történelmünk van. Az élet szüntelen és tudatot jobbítása történelem. A történelem több a világ örök változásainál. A világban a fény uralkodik, a történelemben szellem. A fény megvilágít. A szellem nem elégszik meg a megvilágítással, hanem értelmet kutat, kérdez, elemez, behatol minden dolog mélyére. A szellem az eseményből tapasztalatot, a szükségletből lehetőséget, a mozgásból értéket teremt. Számot vett a múlttal, tervezi a jövőt. Mindig. Szabadon.

Így az ember a múlt tapasztalataiból és a jövő lehetőségeiből új, hatalmas erőt nyer a történelem folytatásához.

A folytonos számvetésnek és a tervezésnek más-más időhorizontot szabnak feladataink. Korszakváltó világunk fő kérdései annyira súlyosak, hogy kötelesek vagyunk most olyan messzire visszatekinteni, és olyan messzire előre pillantani, ahogy csak lehetséges.

A korszakváltó világ

Az írás kínja-gyönyörűsége

Van, aki szóban, van, aki írásban ontja, és ontja gondolatait. Van, aki megszenved gondolatalkotásával, mint a tyúk a tojásával, a nő a szüléssel, de ami világra pottyan belőle, elevenség. Brutális jelképe ennek a teremtő folyamatnak, ennek az alkotó csodának az, ahogy Pallasz Athéné teljes vértezetben kipattan Zeusz fejéből.