Bízvást
mondhatjuk, hogy több helymeghatározási rendszer létezik, mint hely a világon.
De talán ezért is érdemes egy újat megalkotni a világnak, hogy azután ne legyen
több gondunk ezzel.
Egyébként ez azért is indokolt, mert segíthet érzékeltetni bizonyos
összefüggéseket a tér megértése kapcsán… Ahogy nekem határozottan segített… Nem
állíthatom, hogy ezzel a segítséggel messzire jutottam el, de ez maradjon az én
hibám.
A helymeghatározó rendszerekről annyit kell előre bocsátani, hogy ezek
alapvetően kétfajták: a klasszikus (Descartes-féle) és a szferikus rendszerek.
Csillagászatban (no meg a különféle földtudományokban) szinte csak ez
utóbbiakat használják, végül a Föld is, a csillagos ég mindkettő gömb, még ha a
Föld esetében ez nem szembeszökő.
Nos, hiába a világ a csillagászat vadászbirodalma, szerintem egy „végső”
helymeghatározó világrendszer csakis a klasszikus koordináta rendszert
alkalmazhatja. Így ezzel kapcsolatban szinte „csak” egy feladatunk van: azt
valamihez illeszteni, ami azt jelenti, hogy kijelölni az origóját, és az x, y,
z tengelyeket.
Ehhez kézen fekvő megoldás kínálja magát:
Origó: a Tejútrendszer középpontja, vagyis a Tejútrendszer középpontjában
található feketeluk középpontja.
x-tengely: a Tejútrendszer síkjában lévő félegyenes, amely 2017. július
22én a Tejútrendszerhez legközelebbálló galaxis középpontja irányába mutat,
y-tengely: a Tejútrendszer síkjában lévő félegyenes, amely 90 fokot zár
ebben a síkban az x tengellyel, a Tejútrendszer forgásának irányába,
z-tengely: a Tejútrendszer síkára merőleges féltengely, azon az oldalon,
ahonnan nézve a Tejútrendszer forgásának iránya megegyezik az óramutatók
forgásának irányával.
Ebben a rendszerben bármilyen mértékegységet használhatunk. Ez egyszerű
kényelmi kérdés.
A lényeg, hogy ebben a rendszerben több milliárd évre visszamenőleg és
előre is az egész világmindenségben minden pont egyértelműen azonosítható.
Bármikor tudhatom, hogy hol van most az a pont, ahol az íróasztalom volt 24
órája vagy egy évvel ezelőtt, függetlenül, hogy a Föld közben mennyit forgott,
mennyit loholt a Nap után, a Nap mennyit imbolygott furcsa hullámzó pályáján a
Tejútrendszer központja körül.
Ezzel a világmindenség minden egyes pontjának „nevet”, de legalább is
„postai címet” adtunk. Newton is megnyugodhat, az abszolút tér méltányos
elégtételt nyer ezzel. Einstein is megnyugodhat, hiszen senki nem tiltja, hogy
a megfelelő helyekre gondos kezek kitegyék a szokásos közúti jelzéseket: „Emelkedő!”,
„Veszélyes kanyar!”.
Semmi kétség, ezzel most egy nagy lépést tettünk a világ és a tudás
meghódításában! Csak komolyan kell venni az ügyet!
*
* *
