A
nagyszülő annak eleven példája, tanúsága, mivé lehet a szülő valamivel több
tapasztalattal, tudással, bölcsességgel.
És miért rendelkezik – átlagban, általában – több tapasztalattal, tudással,
bölcsességgel az – átlag – nagyszülő az – átlag – szülőnél? Azért mert nincs
nagyobb tanítómester az életnél. Boldog, aki unokaként megtapasztalta a
nagyszülő mély szeretetét, csendes bölcsességét, pótolhatatlan melegségét.
Boldog, aki nagyszülőként megtapasztalta az unoka szomját arra és háláját azért,
amit csak ő tud adni a kis felnövekvő embernek.
Tiszteletet a nagyszülőknek!
Ilyenek, no meg saját emlékeim az én csodálatos nagyanyámról jutottak
eszembe a nagymamák közelgő ünnepe előtt.
Több éve próbálom propagálni ezt a szép hagyományt, amely egy
kávéforgalmazó kezdeményezett néhány évtizede Franciaországban. Magyarországon
– szerencsére – rendkívüli kultusza van az édesanyának, nagy becsben van tartva
az anyák régi, szinte szent ünnepe, de sajnos a nagymamák ünnepe lassan válik
elfogadottá. Értetlenül néztem a minap Google találatait a nagymamák ünnepéről.
Az első néhány helyen néhány kevéssé ismert oldal rövidke híre áll a mindennemű
magyarázat nélkül július 13-ára kitűzött nagymamák ünnepéről.
Tény, hogy azt kell mondani: ahány ország, annyi hagyomány. Voltaképpen mindegy,
hogy mikor ünnepeljük a nagymamákat (azonkívül, hogy minden hétvégén
megtehetnénk), csak ne feledkezzünk meg róluk, különösen, ha sodródunk a mai
világ fő- és ezerféle melléksodrásaiban, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni
fontos dolgokról.
Ha megfeledkezünk fontos dolgokról, egyszer felébredünk, és nagyon-nagyon
üresnek találhatjuk meg a világot.
Nos, amíg nincs jobb és elfogadottabb időpont, március első vasárnapja
szóljon a nagyikról!
*
* *
