Amióta
eszemet tudom, időről-időre hallom-olvasom, hogy bizony, agyunk 1-2%-át
használjuk csupán. (Hozzá kell tenni, hogy ezt a megrázó hírt egyre ritkábban
ismétlik, ki tudja miért…)
Magát a közlést nagy lelkesedéssel lehet fogadni: „Hurrá, hatalmas
tartalékaink vannak az okosodáshoz!”, de még nagyobb csüggedéssel is: „Hát
ekkora pancserek lennénk agyalás dolgában?...”
Engem viszont leginkább az szokott érdekelni: hogy a fenében tudták ezt az
eredményt megmérni? Összeszámolták volna a dolgozó és a nem dolgozó agysejtjeit
valakinél?
A kérdés mindig eszembe jutott, ha újra olvastam hasonló hírt, vagy ha
valamilyen okból ez szóba került, de eddig annyira nem izgatott, hogy jobban
elmélyüljek benne. Végtére annyi hasonló sületlenséget hallunk, tudományos
kuriózumnak állítva… Ma viszont egy fölöttébb egyszerű válasz merült fel
bennem. Nem kell itt más, mint kantitatíve mérni emberek tudását. Egykettőre
kialakulna egy átlag meg adódnának a szélsőséges értékek. Lenne egy csúcstartó
(A Föld Legtöbbet Tudó Embere), mondjuk 8 120 735 tudásegységgel, egy
372 018 tudásegységes átlaggal szemben. Ekkor teljesen jogosan mondhatjuk,
hogy az átlagember a bebizonyított agyi kapacitás 4,58%-át használja, és
írhatunk erről egy hasznos tudományos publikációt.
Igazából nem tartozik ide, de ez az örök emberi kíváncsiság bizonyosan
felteszi a kérdést: No, és mennyi volt a negatív rekord? Mi a tudás legkisebb
mennyisége, amely mellett elérhetjük, mondjuk, a nyugdíjkorhatárt? Bevallom,
sejtésem sincs…
Közben ez a csacska gondolatmenet, különösen a debil-rekord rejtélye egy
sor izgalmas kérdést vet fel. Mi is a tudás? Mi is az agy őrzött tartalma? Íme,
egy döbbenetes szempont: a szem!
Akár művelt, akár műveletlen, az ember lát. Emellett hall is, észlel
megannyi érzékszervével, beleértve képzeletét (amely alvás közben lendül igazán
– sokszor maradandó – munkába). De most vegyük számításba csupán a szemünk
tevékenységét. Akár mi legyen, egy átlagos emberi élet „filmanyaga” 80 év
szorozva 365 nap szorozva napi 16 óra ébrenlét = 455 680 óra. Informatikai
szempontból ez hány millió Tetrabájt memória, kedves szakemberek? Félő, hogy A
Föld Legtöbbet Tudó Embere „verbalizálható tudása” ennek egy milliomodrészét
sem teszi ki…
De az, hogy vagyunk és nézünk, az tudás-e? Nem beszélve arról, hogy
könnyedén felejtünk.
Már hogy ne lenne tudás az, hogy nézünk és látunk! Túl lehet-e élni a
dzsungelben, ha nem véssük agyunkba és nem tesszük tudássá a legkisebb
fűszálat, nyomot, árnyékot?
Azt mondják (ez is a tudományos kuriózumok műfajhoz sorolható, amúgy
teljesen hihető), hogy az eszkimóknak 80 szavuk van a hóra. Hát mi ez, ha nem a
látás tudása?
De akkor végül is, mit gondoljunk a tudásról, agyunkról, annak
kapacitásáról, és ez utóbbi kihasználtságáról?
Gondolkozz, és nyomban – akár jelentősen – javítasz saját agyad
kihasználtságán! Az egyéb kedvező mellékhatásokról nem is beszélve.
*
* *
