Már
jó régen arra jutottam, hogy a mi – igen szerencsés – szélességünkön nem négy,
hanem hat évszakot lenne indokolt számon tartani. Ezek, az általam logikusnak
érzett sorrendben: a tél, a kora és a késő tavasz, a nyár, a kora és a késő ősz.
Hónapokban megjelölve:
Tél: január, február.
Kora tavasz: március, április.
Késő tavasz: május, június.
Nyár: július, augusztus.
Kora ősz: szeptember, október.
Késő ősz: november, december.
Hát nem tökéletes?
Nem régen viszont azon gondolkoztam, hogy ez a felosztás valóban csak a mi
szélességünkön tapasztalható, de itt valóban látványosan. És mi a helyzet
másutt? Némi gondolkodás után úgy arra jutottam, hogy a különböző szélességi
övekben különböző az évszakok száma, éspedig a következő „törvényszerűség”
szerint: az egyenlítő közelében egy egyetlen örök nyár uralkodik. utána
következik olyan öv, ahol már indokolt két évszakot megkülönböztetni. A
harmadik, középső övben már négy évszakot látunk. Ezután jön a „miénk”, az
igazi pazar mérsékelt öv a hat évszakkal. Az ötödik (prepoláris) övben megint
csak négy évszakot érdemes megkülönböztetni. És az utolsó, hatodik övben, a
sarkak körzetében megint csak két évszak van, a poláris tél és a poláris nyár.
Hát legyünk büszkék és boldogok hat évszakunkkal.
Nem csak a biodiverzitás jó dolog, hanem a klimatikus diverzitás is.
A változatosság, a forma- és tartalomgazdagság gyönyörködtet.
Az élet szép, és élni jó.
És folytathatnám! Mert mi tagadás, ma átlépünk a kora tavaszból a késő
tavaszba. Hát nem megrészegítő?
*
* *
