Megvilágosodással
ért fel találkozásom Csuang-csou mondásával: „Az igaz ember én nélkül van.” Ez a
mondat ugyanis minden másnál jobban adja meg az igaz ember egyébként nehezen
megfogalmazható lényegét. Később viszont sokat töprengtem: mije van az igaz
embernek „én” helyett, mert az mégsem lehet, hogy üresség tátongjon benne az „én”
megszokott helyén.
Végül rájöttem: emberség. Fényt és melegséget adó eleven emberség.
A magunk, az ember megértésének egyik legfontosabb kulcskérdése ez.
Nekem a fény az értelem, és a melegség az érzelem. Mind a kettő kell, hogy stabilan álljon az ember a világban. Ugyanúgy mint ahogy a két lába.
*
* *
