2018. július 14., szombat

A Madame du Châtelet – magyarul


A Madame du Châtelet

Ha azt akarja, hogy szeressek még,
Adja vissza a szerelmek korát;
Napjaim szürkületéhez
Adja hozzá, ha lehetséges volna, a hajnalt.

A szép helyekről, ahol a bor istene
És a Szerelem tartja birodalmát,
Az Idő, aki kézen fog,
Figyelmeztet, hogy vonuljak vissza.

Hajthatatlan szigorából,
Nyerjünk legalább néhány előnyt;
Aki nem bírja kora szellemét
Kora szellemének minden baját bírja.

Hagyjuk a szép ifjúságnak
Bolondos csínytevéseit:
Életünk csupán két pillanat;
Hát legyen az egyik a bölcsességé.

Vajh! örökre elmenekültek előlem,
Gyengédség, káprázat, láz,
Az ég ajándékai, melyek gyógyítottátok
Az élet keserűségeit!

Az ember kétszer hal meg, jól látom már:
Többé nem szeretni, nem szeretve lenni,
Ez egy elviselhetetlen halál;
Többé nem élni, ez semmi.

Így sirattam elvesztését
Első éveim hibáinak;
És lelkem, az örömökre nyitva
sajnálta nyugtalanságait.

Az égből akkor méltóságosan alászállva,
A Barátság jött segítségemre;
Talán ugyanoly gyengéd volt Ő is,
De kevésbé eleven mint a Szerelmek.

Új szépségétől megérintve,
Fényétől megvilágosodva,
Követtem, de sírtam
nem tudván csak őt követni.

Voltaire (François-Marie Arouet) (1694-1778)


* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése