Több graffiti-gyűjteményben szerepel: „Isten (Jézus, a
szeretet stb.) a válasz! De mi volt a kérdés?” Azóta ez a szellemesnek tűnő
riposzt számtalan újságcikkben, blogbejegyzésben is előfordul.
A válasz mindenképpen fontos,
majdhogynem a legfontosabb – bár melyik láncszem mondhatja el jogosan magáról,
hogy ő a legfontosabb a láncban? Talán a leggyengébb… Hiszen az összes többi
érte drukkol, benne van reményük. És a válasz valóban egy láncszem egy
láncolatban, az élet láncolatában. Ami közvetlenül megelőzi, éppenséggel lehet
egy kérdés, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy kérdés nélkül is fontossá
válhat a válasz. Gondoljunk arra, hogy ezek értelemrétegek:
válasz-válaszreakció-reakció. Egy sértésre-pofonra jöhet a válasz, anélkül,
hogy firtatnánk, mi volt a kérdés (amit az esetek nagy többségében akár utólag
is érdemes elvégezni). Továbbá a válasszal nincs vége a történetnek. Kell a végkifejlet,
a tisztázás, a kiegyezés, a siker. Megtalálhatjuk a világ legbölcsebb válaszát.
Ezzel még nem nyertük meg a csatát (játszmát stb.). Ha kannibálok, vagy még
rosszabb: gazemberek gyűrűjében vagyunk hihetetlen szerencse is kell a
megmeneküléshez. Egyébként „csak” munka, harc, kitartás…
Szerencsére az emberek többsége nem
kannibál vagy gazember, de zavartalan derűre ne számítsunk. Kiver a hideg
verejték a hét ókori bölcs legbölcsebbikének, Priénéi Biasz a delphói jósdában
vésett mondásától („Az emberek többsége rossz."). Annyit viszont kénytelen
vagyok elismerni: Az emberek többsége, amikor fontos lenne valamit meglátni, arra
vak, amikor fontos lenne valamit meghallani, arra süket, amikor fontos lenne
bátornak lenni, gyáva.
Ez lenne a bámulatos túlélési
képességünk ára? Jó kérdés… Bár engem nem a jósága, hanem a fontossága izgat.
És általában is, izgatnak,
felvillanyoznak a kérdések. Gyűjtő szenvedélyemmé váltak. Így fel kellett figyelnem
arra, hogy ezek sajátos csoportokba oszthatók.
Személyes-ismerkedős kérdések:
- Melyik a kedvenc
énekesed?
Műveltségi kérdések (ezek a műveltségi játékokban lehetnek
10 vagy egymillió forintosok is):
- Melyik volt a
legnagyobb birodalom?
Fejtörő feladványok:
- Áron elhatározta,
hogy hétfőn, szerdán és pénteken csak igazat mond, más napokon mindig hazudik.
Egyszer azt mondta barátjának: „Holnap igazat fogok mondani.” Melyik napon
mondta ez?
Titkokat firtató (rendszerint igen veszélyes) kérdések:
- Ez a párt kitől kapott
anyagi és egyéb támogatást a választások előtt?
A tudományos-technikai kutatás és gondolkodás során
születő fajsúlyos szakmai kérdések (sejtések, hipotézisek):
- Miért fordul meg a
Föld mágneses tere, mivel jár ez?
A jövőre vonatkozó kérdések:
- Ki nyeri meg az
elnökválasztást Amerikában?
Végül az emberi szellem nagy, választ nem váró, csak
szüntelen gondolkodást igénylő kérdései:
- Mi az élet értelme?
Mára már elmondhatom, hogy kultikus tiszteletet érzek a
kérdések iránt. Vallom, hogy a kérdezés joga alapvető emberi jog. Mennyire
nevetséges és felháborító az a még érvényes szabály a spanyol udvarban,
miszerint tilos a királyhoz kérdéssel fordulni. Erről eszembe jut Montaigne
mondása: „Ülhet valaki akár a világ
legmagasabb trónján, akkor is a seggén ül.” Kultikus tiszteletem a kérdések
iránt nem abból fakad elsősorban, hogy kérdezni a szellem fiatalos állapotára
vall, kíváncsiságot tanúsít, vagy hogy kérdezni bátor dolog. A tisztelet annak
szól, hogy maga a kérdés hívja, szólítja a választ. A jó kérdés pedig felér a
válasz felével. Sokszor nehezebb eljutni a kérdéshez, mint megtalálni rá a jó
választ…
Részlet Most, valamikor-ból
* * *
