A nyútoukoumeni
lámatemplomban különben kedvemre válogathattam a könyvekben. Az egyik oldalépületben,
a bejárattól jobbra esőben, ugyanis úgynevezett könyvtemetőre bukkantam. Az egész
épület tele volt szórva tibeti és mongol lapokkal. A hszifúmiaói könyvekről
mondottak után nem lesz nehéz elgondolni, hogy duzzadt meg ez a könyvtemető.
Könyvtemető minden nagyobb templomban akad még ma Is, ha már ritkábban is,
de régebben egyszerűen nélkülözhetetlennek tartották. Elégetni ugyanis semmiféle
szent szöveget nem szabad, az pedig bizony megesett, hogy annyira
agyonimádkoztak valamilyen könyvet, hogy teljesen hasznavehetetlenné vált. Az ilyent
szépen bedobták a könyvtemetőbe. A nyútoukoumeni könyvtemetőben azonban nemcsak
öreg, kiszolgált, rongyos imakönyv salátákban lehetett turkálni, hanem ritka és
becses kéziratok, könyvek is szép számmal akadtak horogra. A könyvtár ugyanis
az Ismert szimptómák közt tönkrement. Mikor a tavaszi szél összeborzolt, aztán
ezerfelé fújt valamilyen könyvet, nem ültek neki, hogy összerakják, rendbe
szedjék, hanem fogták és bedobták a könyvtemetőbe.
Mondhatom,
hogy izgalmasabb és – bosszantóbb játékot keveset ismerek, mint ilyen
könyvtemetőből teljes, hiánytalan kéziratot kihalászni. Találtam például
mindjárt az első napon egy nagyon becses, félig sámánista, félig buddhista
mongol nyelvű kéziratot, Az egész csak tizenhat lapból állt, s éppen boldogan
el akartam vinni a zsákmányt, mikor észrevettem, hogy a tizenkettedik levél
(minden önálló levél csak egy számot visel) hiányzik. Kétnapi megfeszített
munkába került, míg végre - nem kevés szerencsével - sikerült ráakadnom a
hiányzó tizenkettedik levélre…
Sárga istenek, sárga emberek
Ligeti Lajos
