Az
emberi tudat a matematikához hasonlóan működik. Egy-egy ember tudata egy tenger
eleven matematika. Nem olyan határtalan, nem olyan tiszta és rendezett, mint a
matematika, valóban igazi tenger, de ugyanúgy nem tűri magában az
ellentmondást, mint a matematika.
Valami vagy igaz, vagy hamis. Ha valami igaz, a tagadása hamis. Ha valami
hamis, tagadása igaz. Vagy esetleg költészetről vagy humorról van szó. Mert a
tudatunk tenger, és minden belefér a maga szerepében. De a költészet és a humor
mögöttes tartalmával szemben tudatunk ugyanolyan megvesztegethetetlen.
Egy nagy különbség mégis van az emberi tudat és a matematika között. Ez
utóbbi életképtelen, ha az axiómái nincsenek előre precízen megadva. Az emberi
tudat viszont mintha egy láthatatlan axiómarendszerből táplálkozna, és mintha
igénye sem lenne azt tisztázni. Bizonyára reménytelen feladat is ez egy tenger
esetében.
Ez a jellegzetes hasonlatosság a matematikával egyre jobban ébreszti a
tudat öntudatát. Egyre parancsolóbb követelmény, imperatívusz, hogy ne tűrjünk
tudatunkban hamisságokat. Ezek nem csak mérgek, de egyszerűen megsemmisítik a
tudatot mint tudat. Ahogyan egy bizonyított ellentmondás azonnal semmisíti meg
a teljes elméletet.
Vallások is, politikák is, ideológiák is árasztanak hamisságokkal.
A vallásokat tisztelettel invitáljuk a költészet kertjébe. A politikát
viszont oda nem engedhetjük be. Ott nem kell. A saját helyén kellene, másképpen.
A kritikus tudat magánharcát ebben a megmérgezett világban is vívhatja
eredményesen, de a kollektív tudatunkat csak sokak igaz összefogásával
menthetjük meg.
Sokak igaz összefogása kell egy új platform alapján.
És ez az új platform jó ideje épül!
