A
számvetés, vagyis a múltba tekintés és a tervezés, vagyis a jövőbe tekintés célszerű
időtávját konkrét feladataink szabják. Világunk fő kérdései korunkban annyira
súlyosak, hogy kötelesek vagyunk most olyan messzire tekinteni visszafelé is, és
előre is, amilyenre csak lehetséges.
Őseink
őseiktől vették át a stafétát. És ők is ősöktől, és így az élet keletkezéséig,
és azon túl a világ születéséig jutunk el, a történelem fonalát derítve. Az
ember nem tízezer éves faj, nem százezer éves faj. A tudomány minden évben
kitolja történelmünk határait. Intelligenciával, közösségi élettel, eszköz- és
tűzhasználattal, munkamegosztással már több millió éve rendelkezünk. Ebben hasonlóak
vagyunk egy sor más velünk együtt élő állatfajhoz, de egy valamiben látványosan
mások voltunk: az elmúlt néhány millió év folyamatos változás. Ez több százezer
generáció kemény harca, amely lépésről-lépésre fejlesztette az ember
képességeit, és ezáltal magát az embert. Ebben a hosszú időszakban több rokon
emberi faj élt párhuzamosan, míg 20-40 ezer évvel ezelőtt a homo sapiens,
kiirtva minden más rokonfajt, el nem foglalta az egész Földet.
Mind
a két tény (a rokonfajok elpusztítás és az egész Föld benépesítése) egyedülálló
az élővilágban, de még inkább egyedülálló az a bámulatos fejlődés, amit ez a teljesítmény
megalapozott. Ekkor, de főképpen az utolsó jégkorszak visszavonulásával elkezdődött
ennek az intelligens és harcos lénynek a tulajdonképpeni történelme, az ezer
forradalom kora.
* *
*
