2015. február 19., csütörtök

A civilizáció 12. – I/1. A múlt (1)

A számvetés, vagyis a múltba tekintés és a tervezés, vagyis a jövőbe tekintés célszerű időtávját konkrét feladataink szabják. Világunk fő kérdései korunkban annyira súlyosak, hogy kötelesek vagyunk most olyan messzire tekinteni visszafelé is, és előre is, amilyenre csak lehetséges.
Őseink őseiktől vették át a stafétát. És ők is ősöktől, és így az élet keletkezéséig, és azon túl a világ születéséig jutunk el, a történelem fonalát derítve. Az ember nem tízezer éves faj, nem százezer éves faj. A tudomány minden évben kitolja történelmünk határait. Intelligenciával, közösségi élettel, eszköz- és tűzhasználattal, munkamegosztással már több millió éve rendelkezünk. Ebben hasonlóak vagyunk egy sor más velünk együtt élő állatfajhoz, de egy valamiben látványosan mások voltunk: az elmúlt néhány millió év folyamatos változás. Ez több százezer generáció kemény harca, amely lépésről-lépésre fejlesztette az ember képességeit, és ezáltal magát az embert. Ebben a hosszú időszakban több rokon emberi faj élt párhuzamosan, míg 20-40 ezer évvel ezelőtt a homo sapiens, kiirtva minden más rokonfajt, el nem foglalta az egész Földet.
Mind a két tény (a rokonfajok elpusztítás és az egész Föld benépesítése) egyedülálló az élővilágban, de még inkább egyedülálló az a bámulatos fejlődés, amit ez a teljesítmény megalapozott. Ekkor, de főképpen az utolsó jégkorszak visszavonulásával elkezdődött ennek az intelligens és harcos lénynek a tulajdonképpeni történelme, az ezer forradalom kora.

* * *


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése