Az emberi
történelem ezer forradalma közül az első volt a munka forradalma, amelyet
lényegében nyomban követett a munkamegosztás forradalma. Tízezer évvel ezelőtt
az ember vagy száz mesterségre tett szert. És ez egy stabil alap volt a tudás első
forradalmához. Ez viszont forradalmasította először a beszédet, amely
kezdetleges formában évmilliók alatt formálódott, később az írást, amely
tárgyiasította a beszédet. Közben zajlott a földművelés és az állattartás
forradalma, amely alapvetően megváltoztatta, javította az ember életét. A
fejlődő állattartás sajátos életmódot, a nomád életformát eredményezte, amely
egyre komolyabb konfliktusokkal is járt a föld birtoklásáért. Összeütközött két
különböző nomádtörzs, összeütközött a nomádtörzs és a helyhez ragaszkodó
földműves törzs. Az ember két új fogalmat ismert meg: a jólétet és a háborút.
Ez új mesterségek sokaságát, a beszéd és az írás forradalmát hozta.
Amilyen
– biológiai értelemben – egységes az egész Földet benépesítő emberi faj, a homo
sapiens, olyan kulturális sokszínűség alakult ki. Mintha minden egyes törzs egy
saját külön úton fejlődött volna. Mindegyiknek más volt a nyelve,
hagyományrendszere, másképpen öltözködtek, másképpen viselkedtek, másképpen
oldották meg a gyereknevelést, másképpen rendezték a szülést és a temetést. A
törzsek többnyire kellő távolságot tartottak egymástól, versengtek, vagy
éppenséggel háborúskodtak egymással. A helyenként eltérő eredmények és szokások
meghatározó szerepet játszottak markáns különbségek kialakulásában, ezek
viszont idővel mozogni, mintaként terjedni kezdtek, és új körülmények között
vagy elhalványultak, és sokszor eltűntek, vagy éppen megerősödtek, és sokszor
meglepő módon átalakultak. Egyes jellegzetességek szélesebb földrajzi keretek
között akkumulálódtak, így népek és rasszok bonyolult hierarchiája alakult ki.
Viszonylag
rövid idő, néhány évszázad alatt az apróbb különbségek tengerében kialakultak
az első civilizációs szigetek. Ezek a mérsékelt égövben található, a
mezőgazdasági munka számára kedvező folyóvölgyek voltak, ahol városi
települések sokasága nőtt ki a földből. A történelem első városai hasonló
szerepet játszottak, mint a Nagy Bumm utáni első csillagok. Azokból már alig
van nyom, de az azokban megszülető civilizációs elemek megtermékenyítették az
ezt követő évezredeket, elsősorban közvetlen mintákkal, de akár mondák és
legendák sokaságával is. Szép példa erre az Atlantisz rejtélyes legendája.
Közben
a mezőgazdasági és – immár külön – ipari újítások százai, a bor- és sörkészítés
és más művészetek mellett megszületett az emberek vezetésének új tudása is,
illetve az, aminek az emberek vezetése nem csak hasznát vette, de nélküle
elképzelhetetlen maradt volna: a vallás. Eleinte egy törzsfőnöknek a törzsében
kellett rendet tartania, később király uralkodott egy város fölött, de hamar
bebizonyosodott, hogy az uralkodás nem ismer határokat. Már 5-6 ezer évvel
ezelőtt jelentek meg az első birodalmak, és azóta az emberiség története nem
más, mint néhány kisebb-nagyobb birodalom békéje és háborúja, többé-kevésbé
alárendelt királyságok – és újabban köztársaságok – tengerében.
* *
*
