Régen
reformáltam a naptárt, pedig fontos új javaslataim vannak. Lássunk tehát
nyomban munkához, minden különösebb bevezetés nélkül.
Emlékeztetőképpen annyit, hogy eddig két javaslatot adtam közre.
Az első, a jóval régebbi a millenniumi forduló és az azt kísérő különféle
nagy izgalmak idején jelent meg, és bár nemes szándékú volt, de ma már nem
tartom reálisnak: arra vonatkozott a javaslat, hogy kezdjünk olyan új
időszámítást, amelynek első éve az Egyesült Nemzetek születése. Önmagában az
elképzelés jogos, mondhatni törvényszerű, de figyelembe véve a jellenlegi
keresztény időszamítás uralkodó helyzetét, beágyazottságát az írott kultúrában,
továbbá az emberek kényelmességét, nehéz elképzelni, hogy lemondanánk az ehhez
való igazodásról.
A másik javaslatom bizonyos értelemben még radikálisabb, de ennek ellenére
változatlanul hiszem, hogy jogos, ésszerű és megvalósítható. Lényege az, hogy
lemondanánk az időszámításunk előtti események visszafelé történő
dátumozásával, hanem neveket adva a koroknak, az évszámokat a megszokott
normális emelkedő sorrendben adjuk. Tehát nem azt mondjuk, hogy Epikurosz i.
sz. előtt 341-ben és i. e. 270-ben halt meg, hanem azt: Epikurosz (BK
1660-1731). (BK: bronz kor rövidítése, és ez az időszámításunk előtti két
évezred.) Nos, melyik leírás jobb, érthetőbb?
Itt viszont megjegyezném, hogy az óta bizonytalan lettem: jó-e, ha kétezer
éves korokban gondolkoznánk, vagy jobb lenne csak egyezer éveseket
elkülöníteni. Ezen kívül mindenképpen az lenne jó, ha az évezredeknek nem
sorszámot, hanem egyedi nevet adnánk. Ezeket el lehetne nevezni állatokról,
színekről, csillagászati képekről, szinte bármiről, indoklással vagy a nélkül.
Például az időszámításunk előtt évezred lehetne a farkas kora, mert farkas
nevelte fel Róma alapítóit. Izgalmas, de kényes probléma a megfelelő nevek
kiválasztása, ezt csak a közvélemény lenne illetékes elrendezni.
Ezzel az időszámítás kérdése hosszú távra elrendezhető lenne. Legfeljebb
azt érdemes még hozzátenni, hogy jóval megengedőbbek – és tájékozottabbak
(műveltebbek) – lehetnénk a különféle régi (vagy akár új) időszámítási
rendszerek irányában. Mi kivetnivaló van abban, hogy a zsidók tiszteletben tartják
és ténylegesen használják bibliai időszámításukat, vagy a japánok a
császáraikhoz kötődő időszámítást stb. A mesterséges intelligencia térhódítása
igen kényelmessé teheti a különböző időszámítások békés együttélését.
Ami igazán nyitott – bár szerencsére távolról sem sürgető – kérdés ebben a
témakörben, az az éves naptár felépítése, a hetek és hónapok rendszere. A hét
meglepően szívós hagyomány, eltekintve
(mondani sem kell: tíznapos) dekád felbukkanásától a francia forradalmi
naptárban, a mai könyvelésben, no meg egyes új ötletekben. A hónap intézménye
annál szerencsétlenebb: a mai rendszerben is alapesetben 30 vagy 31 napos, de
van egy kivétel, amikor 28 napos, ha nem éppen 29. És még a holdnaptári és
egyéb volt vagy javasolt változatokról nem is beszéltünk (most nem is fogunk).
Szerintem ez az egész mizéria döbbenetes. A napok száma egy évben szinte
pont az egyik legcsodálatosabb matematikai szám: a 360 (ahány fokra bontjuk a
kört!). Ez a tény szinte csoda. Mondhatni, hogy kár, hogy ez a megegyezés csak
„szinte” megegyezés (ami nem matematikai fogalom). Bevallom, ha a napok száma
pontosan 360 lett volna, óvatosabban kezeltem volna az ateista álláspontot.
A reformnaptár-kísérletek szinte mindig azon buknak el, hogy a tervezők az
összes napot akarják „belepréselni” a rendszerbe, és – egyesek – legfeljebb egy
napot „hajlandók” kihagyni (amelyből egybehangzóan „világnapot” csinálnának).
Az én elképzelésem, vagyis pontosabban és szerényebben fogalmazva: a magától
adódó megoldás az, ha az év „rendes” napjai 360 marad, a többi 5-öt vagy hatot
„ajándéknapnak” tekintjük, és szétosztva az évszakok között négyet az évszakok,
egyet az év ünnepévé léptetjük elő. A szökőév szökő (plusz ajándék) napját
pedig értelem- és stílszerűen az olimpia napjának kinyilváníthatjuk.
És mi lenne a helyzet, ha 360 „rendes” napunk marad? Hát ez egyszerűen és
egyértelműen magától adódik: 12 30 napos hónap lenne, ennyi az egész.
Ehhez viszont érdemes valami gyakorlati szempontból rendkívül fontosat
mondani: egy ilyen rendszer lehetővé tenné (a már említett békés együttélésre
hivatkozva), hogy békésen éljen egymás mellett három vagy akár négy fajta
„hét”.
A hagyománytisztelők és a misztikusok kedvéért gond nélkül meg lehet őrizni
a hagyományos hétnapos hetet, de „be lehetne vezetni” egy hat napos és még egy
10 napos „hetet”. A megkülönböztetésük kedvéért a hat naposat (amíg nem kerül
elő jobb elnevezés) leehetne rövid hétnek nevezni, a 10 naposat pedig, hát
igenm dekádnak. És most figyeljük meg: az új naptárban 1. minden hónapnak
egyformán 5-5 rövid, illetve 3-3 dekádja lenne, és 2. teljesülne egy másik régi
vágy, hogy tudniillik, minden dátum ugyanarra a napra esne, akár a rövid
hetekben, akár dekádokban nézem.
Jó találmány lenne-e a rövid hét és a dekád, az életmódot, a gazdaságot
(esetleg az asztrológiát is) nézve? Számolva a robotok megjelenésével, biztosra
veszem, hogy a rövid hét intézménye igazi megváltás lenne több szempontból (de
ennek tárgyalása most nem ide tartozik).
És miután szinte mindent megoldottunk az időszámítással és a naptárral
kapcsolatban, - tekintettel az Újévre - rendezzünk el egy utolsó részletet:
mikor kezdődjön az év. Addig rendben, hogy január 1-jén, de mikor legyen az? Mikor
kezdődnek az évszakok, tudjuk, a csillagok megsúgják. De mit súgnak a csillagok
az év kezdetével kapcsolatban? Természetesen, dönthetünk úgy is, hogy az év
kezdete egybe esik valamelyik évszak kezdetével, és erre igen szép szimbolikát
lehetne ráhuzni. Csakhogy minél szebb a szimbólum, annál nagyobb a
veszteségünk. Képzeljük el, hogy egyszerre kellene ünnepelni az év kezdetét és
a tavasz kezdetét!
Szerintem a csillagok mást súgnak. Bevallom, most még fogalmam nincs ez
melyik napra eshet, de mégis van egy nap, amikor újra és újra elkezdődik a Föld
revolúciója a Nap körül!
A Nap repül egy (igaz, kissé hullámzó) körpályán Galaxisunk központja
körül. A Napnak ez a repülése szab egy irányt, egy „előre”. És mivel a Föld
(meg a többi bolygó) egy olyan síkban kering a Nap körül, amely nem merőleges
az előre irányra, a helyzet úgy fest, hogy van egy nap, amikor mozgásunk
valamilyen mértében hozzáadódik a Nap szédületes sebességéhez, és így mi a
Napnál is gyorsabban haladunk előre az űrben. Mindaddig, amíg elérve a pálya
átellenes pontját nem kezdünk „visszafelé” húzni, így a Napnál is „lassabban”
haladunk (de azért akkor is jócskán sodródva előre). Nos, ez a pont, amikor
újra kezdünk előre törni, érdemli meg az év kezdetének státuszát.
Biztosra veszem, hogy a mai csillagászat precizen meg tudja határozni ezt
az időpontot. Azután ráérünk gondolkozni, hogy tetszik-e az nekünk évkezdésnek,
hogy festenének akkor a tűzijátékok?
És miért hullámos a Nap pályája? Ennek ugyan nincs sok köze a naptár
témájához, de megosztom gyanúmat: feltehetőleg a Nap nem egy magányos csillag,
hanem valamilyen „kötelékben” repül, amely maga is forog egy még ismeretlen
középpont körül. Ennek a középpontnak már nagy valószínűséggel rendes kör a
pályája. Ezért megnyugodhat, és kezdhet gondolkozni az új naptárunkon, a rövid
hét és a dekád napjainak egyedi elnevezését, és hasonló izgalmas dolgokon.
Jó gondolkodást, és boldog új évet kívánok mindenkinek.
*
* *
