Isten
teremtette a világot. Ember a matematikát.
Ezzel az Ember meg is nyerné a versenyt, mert Istennel szemben tökéleteset
alkotott. Csak az a gond, hogy az Ember nem a matematikában, hanem a tökéletlen
világban él. És itt a versenyeket sem mindig úgy intézik el…
Sebaj, mégis végtelen a világ, és van benne Ember, és lesz neki Emberhite!
Néha szűknek érezzük a világot. Szerencsére van gondolatunk!
Amely kérdez, kételkedik, felforgat, rendet rak, teremt…
Végtelen lenne a világ? Valóban? Mennyire? Miképpen?
Bocsánat, de lesz egy kis matematika…
Olyan abszurd feltételezéssel is találkoztam már (még diákkoromban),
miszerint valóban határtalan a világ, de nem végtelen. Ennek szemléletes
magyarázata a gömb volt: képzeljük el, hogy egy gömb felszínén élünk! Meehetünk
jobbra meg balra, előre meg hátra, soha ne jutunk el a gömb (vagy a világ)
„végére”… És mégis, a gömb felülete véges… Ezek az okoskodók azt is szokták
hozzátenni okoskodóan, hogy „a nagy” kérdés a világ tömege! Ha egy könnyen (!)
kiszámítható mértéknél nagyobb ez a tömeg, akkor a világunk bizonyosan ilyen
véges, magába záródó gömbféle, ha ellenben kisebb, akkor a világunk szilajul
szétterül az igazán igazi végtelenbe…
Ezeket a spekulációkat mindig is unalmasnak tartottam, de valami folyton
izgatott. És ez a végtelen másfajta, kikezdhetetlen végessége. Valóban: egy
végtelen világban nincs két fa, amely nem lenne véges távolságra egymástól
Nincsen két csillag sem, amely nem lenne véges távolságra egymástól!
Igen, egészen úgy, mint ahogy a síkon vagy a térben nincs két pont, amely
nem lenne véges távolságra egymástól!
Igen, a „klasszikus” matematikában ez így van, mint a reális világban.
De a matematikát mi csináljuk, és nem kell isteni beavatkozásra várni!
Zavar a végtelenség végessége? Íme, itt a halmazok halmaza és a különböző
halmazok elemei közötti távolság – általam adott – definíciója: végtelen. Ebben
a modellben van két fa, amely között a távolság most már végtelen.
A dolog működik!
Ember teremtette!
Higgy az Emberben!
Lépj be az Emberhit birodalmába!
*
* *
