Professzor
– Folyton mondogatom magamnak, hogy – ahogy a Mester is tanít – tisztelni
kellene a vallásokat, de folyton, és éppen Húsvét tájékán a legjobban zavar a
hitbuzgalom zaja.
Mester –
Minden élőnek valamennyi zajt meg kell engedni. És ha egy vallás követői
kegyéből élő, akkor el kell tudni viselnünk a zaját is, még inkább, ha ünnepel…
Kapitány –
Hála az égnek, hogy nem kell mindig és mindenhol a temetők csendjét élvezni! De
vajon miért éppen Húsvét körül lesz olyan érzékeny a füled, tanult barátunk?
Professzor
– Minden időszak szép, de a tavasznak, a tavasz érkeztének különös varázsa van.
Doktor –
Igen, ez az újjászületés varázsa, az, aminek mindannyian örülünk, és amiben mindannyian
bízunk!
Professzor
– Ennek megünneplése ilyen vagy olyan formában minden kultúrában megvan…
Kapitány –
Igen, úgy tudom Stonehenge is erre a célra született…
Doktor –
Bizonyosan nem erre a célra, de az is biztos, hogy a tavaszi napforduló az
egyik legfontosabb és legszebb ünnepség lehetett ott…
Kapitány –
De a mi magyar őseink is a Víz Úrnőjét és Villő Istennőt ünnepelték. A téli,
lecsendesült időszakban befelé figyeltünk, szembenéztünk lelkünk mély kútjába
elbújt érzéseinkkel, azokat magunkhoz öleltük, megértettük üzenetüket, de most
itt az idő, hogy velük új teremtésbe kezdjünk. Mielőtt Villő áldásával
növekedni kezdjenek elvetett magjaink, hívjuk az Ő ajándékának, a víznek a
megtisztító erejét: tisztítson meg minket, gyógyítsa érzelmeinket.
Doktor –
Íme, a locsolás gyökere…
Professzor
– Igen, és ebben, mint ahogy szinte minden nép hagyományában, van valami
mélységesen demokratikus: az újjászületés mindenkié. A keresztény ünnep ezzel
szemben az újjászületést egy valakinek a feltámadására korlátozza…
Kapitány –
Jézus feltámadása üzenet…
