Logika

A világ olyan, mint egy hatalmas bűvös kocka. A világ bűvös világ. Pontosabban: a világ bűvös világok bűvös világa. És benne az ember bűvös világok bűvös világa.

Ez nem költői elszállottság, hanem egy kényszerűen adódó – matematikailag is értelmezhető – modell.

A helyzet kulcsa az, hogy az ember nem a saját biológiai testéből kimerülő tárgy, hanem képességek és körülmények különösen együttese. A földön álló Antaiosz és a levegőbe emelt Antaiosz nem ugyanaz. Egy zongorazseni nem ugyanaz a koncertpódiumon és a koncentrációs táborban.

Az viszont, hogy mikor milyen körülmények közé kerülünk nem csak rajtunk múlik. Egy adott pillanatban olyanok vagyunk, mint egy bűvös kocka egyik oldala, de a sors teker rajta összevissza egy párat, és magunkra nem ismerhetünk. És nem csak az történhet, hogy megfosztanak minket a zongorázás varászától, hanem sokszor ezek a tekerések elveszik azt, amiről meg voltunk győződve, hogy a leglényegünk leglényegesebb része. Eltekerik jóságunkat, okosságunkat, humorunkat, bátorságunkat, józaneszünket.

Igen, mikor elvesznek, mikor adnak, a sors nagy játékos. És még az is lehet, hogy egy hatalom úgy rakja vissza a bűvös kockát, mint ahogy volt egyszer, akkor, amikor boldogok voltunk…

El lehet töprengeni: mi vagyunk mi? Melyik kockának melyik oldala? És megfogható-e az, hogy „vagyok”. Figyeld meg a bűvös kockát egy versenyző kezében, próbáld követni egy oldal alakulását… Egykettőre elveszíted a fonalat… Most már az egyik is olyan tarka, mint a másik, de a következő pillanatban semmiben nem hasonlít az előbbi magára…

Lehet, hogy az újjászületésre nem is kell várni halálunkig? Minden pillanatban, minden tekerés után újjászületünk, helyesebben vándorolunk. Költözünk egyik egzisztenciából a másikba…

Örült tekerés, örült költözés… „De van benne logika…”

* * *