Az
Indianai Egyetem kutatói az USA Tudományos Akadémiája lapjában (PNAS) a
napokban érdekes statisztikai elemzést közöltek olyan felfedezésekről, amelyek igen
későn, esetleg sok évtizeddel a publikálás után jutnak elismerésre.
Ilyen a legnagyobbakkal is megesik. Einstein egyik legfontosabb – Boris
Podolskyval és Nathan Rosennel közösen írt – közleménye a nevezetes
EPR-paradoxonról 10 évig különösebb visszhang nélkül maradt.
Klasszikus példának a hosszú mellőzésre leginkább a mendeli szabályok sorsa
tartható. Gregor Mendel, a brünni Ágoston-rendi kolostor szerzetese az 1860-as
évek elején borsókísérletei közben felfedezte az örökletes faktorok nemzedékek
közötti átjutásának törvényszerűségeit, amelyek ma a modern genetika
alaptörvényei. A minden középiskolás tankönyvében szereplő felismerések azonban
hosszú ideig homályban maradtak, Mendel eredményeit évtizedekig senki nem
méltatta figyelemre. Felfedezéseinek jelentőségét csak a 20. század elején, a
kromoszómák leírása és a statisztika fejlődése nyomán ismerték fel, s az csak
1920 után épült be az általános evolúcióelméletbe.
Legtovább a saját korában nagynevű tudósnak számító brit statisztikus, Karl
Pearson egyik 1901-es munkájignorálták. A főkomponens-analízis módszerének jelentőségét
csak a számítógépek elterjedése után, a 21. században értették meg. A sors
fintora, hogy Pearson egy időben épp Mendel eredményeinek lejáratásán ügyködött…
A kutatók most több mint száz év tízmilliónyi tudományos közleményének
adatait dolgozták fel, s így jutottak érdekes – bár talán nem túl meglepő – megállapításaikra.
A 15 legismertebb felfedezés közül négy több mint száz évig maradt méltatás
nélkül. A tudományágak közül a legtöbb kudarc az elméleti fizikát, a kémiát, a
multidiszciplináris tudományokat, majd a matematikát érte.. Amúgy a mellőzésre
a legnagyobb esélyük azoknak az eredményeknek van, amelyek utat nyitnak egy új
tudományterület felé, vagy új szemléletet honosítanak.
Összegezve: a kései elismerés egyáltalán nem olyan ritka, mint amennyire
vélhetnénk. És mellesleg a legtöbb Csipkerózsika-álmot alvó közleményt épp a
mostani kutatást publikáló PNAS, illetve a nagyhírű Nature és a Science
közölte.
* * *
És
ha már ennél a témánál vagyunk: jelentkezem kísérleti alanynak. Több olyan szaktudományok
tárgykörébe tartozó – mondjuk úgy: – elképzelésem volt, és van, amelynek az – azonnali
és széleskörű – megértésének hiányán nem tudok csodálkozni. Bevallom: a lassú
és szűkkörben jelentkező megértés késlekedése azért elszomorít.
A szigorúan nem euklideszi geometriáról már írtam. A következő
bejegyzésemben pedig visszatérek egy speciális fizikai elképzelésre.
*
* *
