Ami
óta van törvény jogosan érvényes az alapszabály: „A törvény nem ismerete nem
mentesít.”
Eddig. De ma már ott tartunk a jogfejlődésben, hogy ez az alaptétel lassan
teljességgel tarthatatlan, jogosan tarthatatlan.
Ezt a helyzetet bizonyára mindenki tapasztalja, sokszor igen fájdalmasan,
mégis, sokan felteheti a kérdést: miért állítjuk ezt?
Annak, aki akár egy mai törvénnyel is találkozott, nem kell bizonygatni:
törvényeink és egyéb jogszabályaink a szó szokásos értelmében immár
megismerhetetlenek. Egy, az adott témában járatos ügyvéd vagy bíró képes
nagyrészt értelmezni a szöveget, sejteni bizonyos szándékokat és
összefüggéseket, de erre egy átlagos szakember is alig képes, egy átlagos
laikus egyszerűen fejbe van kólintva.
Nem ismerek olyan munkást, aki ismerné és értené a Munka törvénykönyvét.
Nem ismerek olyan pedagógust, aki ismerné és értené az Oktatási törvényt.
Nem ismerek olyan vállalkozót, aki ismerné és értené a Cégtörvényt.
Nem ismerek olyan civilt, aki ismerné és értené a Civil törvényt.
Nem ismerek olyan polgárt, aki ismerné és értené a Polgári törvénykönyvet.
Nem ismerek olyan politikust, aki ismerné és értené az Alaptörvényt.
De ha egy ügyet akarsz elintézni, nem egy, hanem nyolc törvényt kell
ismerni és érteni.
Ha nem értesz semmit, de próbálkozol az ügy intézésével hivatalban,
bíróságon, sokszor akár csak szolgáltatónál is, olyan jogosan vagy jogtalanul
kötelező nyomtatványt kell kitöltened, amelyet nem értesz, leggyakrabban nem a
te hibádból.
Ügyeket pedig intézni kell. Hajózni és ügyeket intézni szükséges, élni nem
szükséges.
Miért kerültünk ilyen helyzetbe?
Látszólag a bűnös a totális jogszabály-alkotási őrület. Törvényhozás,
végrehajtó hatalom, kis és nagy hatóság, hivatal, hivatalka, , önkormányzat,
tanács, intézet, egyesület, házmester okádja a jogszabályokat és a jogszabály-módosításokat.
Mindezt ismerni. Meg érteni? Meg betartani?
A konkrét jogszabály-alkotók sokszor egyszerűen pancserek. hiperaktív
pancserek, de vannak súlyosabb esetek is… Mégis, mentségükre el kell ismerni,
hogy maga az életünk bonyolultabb.
És az igazi tragédia: egyre többen vagyunk, és egyre több az eszes, eszes,
de nem szociális ember, szabadelvű csibész, akin számára a fó sport a szabályok
kijátszása. Hát erre kapunk még annyi új hézagpótló, kiskaput betömő és egyéb
fokozó jogszabályt…
Ördögi kör?
Igen, ördögi kör, de feltörhető, ha két ponton fordítunk. Egyrészt
valóságos forradalom kellene a jogalkotásban, másrészt hasonlóan forradalmi
módon kellene humanizálni a büntető jogot – ahogy a Változó Világ Mozgalom
hosszú évek óta javasolja. Ez utóbbi lényege az lenne, hogy az első jogszabály-
vagy törvénysértés ne járjon hagyományos büntetőjogi szankcióval, hanem
figyelmeztetéssel, illetve kötelezéssel az érintett jogszabály megismerésére
(például megfelelő tanfolyam elvégése).
Nagyon fontos lenne a jogszabály-sértések alapos elemzése, és ennek felhasználása
a jogszabályok javításához. És általában a jogszabály-alkotást,
jogszabály-ismertetést és jogszabály-alkalmazást jóval nagyobb mértékben
közösségi folyamattá kellene tenni.
*
* *
