Hosszú
évek óta van ilyen című oldala a Változó Világ portálnak. Azért, mert hosszú
évek óta meggyőződésem, hogy az email a modern technika egyik legnagyszerűbb
találmánya.
Ez a tény viszont nem tudatosult igazán, illetve sok valóságos és mondva
csinált probléma is terheli, nehezíti hasznosítását. Ma már az email szóra
sokak fejében egyből a spam szó ugrik elő, de egybe gyakrabban a vírus
veszedelme is beárnyékolja a képet.
Közben több alternatíva, illetve konkurens is született, legelőször is az
sms, de megemlíthető a „tweet” is, csetüzenet stb. Ám ezeket mind zárójelbe
tehetjük, mert valóban egyszerű, többnyire speciális, vagyis éppen hogy
korlátozott klónjai az immár „klasszikus” emailnek.
Ide még egy zárójel kívánkozik: az email nevéről. Ma már világszerte
ismerik a terminust, éspedig többnyire ebben a formában, amely, szinte mondani
sem kell, az „elektronikus levél” angol nyelven, az „elektronikus” jelző külön
meghonosodott rövidítésével. Külön részletkérdés, illetve hálás vitatéma, hogy
– immár – egybeírandó-e az „e” és a „mail”, vagy megőrzendő az általános
szakmai kötőjeles forma. Ez utóbbi ugyanis változatlanul érvényes, és
változatlanul termékeny, egyre újabb és újabb fogalmak születnek e szerint a
szabály szerint, és azoknál fel sem merül (még?) az egybeírás. (Hasonló
karriert futott be az „i” az Apple-termékek esetében, ami viszont egy kereskedelmi
márka „magánügye”.) Szerintem az email esetében az egybeírás elfogadható és
támogatandó, de ezt a kardinális kérdést a gyakorlat fogja eldönteni az évek
során.
De miért érdemes beszélni az emailről?
Két nagyon káros tendenciát látok ebben a témában, ezért fontosnak tartom,
hogy beszéljünk erről.
Az első, amely régebbi és harsányabb: a spam jelensége, amely valóban
súlyos és komoly veszélyt jelent az email jótékony szerepére a modern
társadalmakban. Ezzel kapcsolatban már sokszor beszéltem arról, hogy a spam
elleni „küzdelem” sok szempontból elhibázott, néha már-már álságos. Ugyanakkor
az internet szabályozásával és fejlesztésével foglalkozó hatóságok és szakmai
szervezetek nem jeleskednek (hogy megmaradjunk az udvarias formuláknál).
A másik, szerintem nagyobb és aggályosabb gond az, hogy a „nagyok”, hatalom
és üzlet nagyjai tudatosan elnyomják az emailt, mint korszerű, hatékony, nem
utolsó sorban gazdaságos (magyarán: ingyenes) – és demokratikus! – eszközt.
Ezzel kapcsolatban egyszerűen botrányos esetek sokaságával találkozunk nap
mint nap. Adva van például egy nagy „modern” cég (társadalmi
felelősségvállalással, etikai kódexszel, briliáns PR-ral stb. stb.), csak
éppenséggel egyetlen egy email cím nélkül! Több témában kapunk is tőlük
reklámanyagot, számlát stb. stb., de mindig azzal a bizonyos előtaggal a küldő
cím: „no-replay”. Egyesek odáig mennek, hogy kapcsolatfelvételre emeltdíjas
telefonvonalat biztosítanak. Mi ez, ha nem felháborító botrány – amelyet a
hatalom még mindig eltűr.
De hát maga a hatalom is egyre jobban igyekszik elérhetetlenné válni a
levélíró polgárok előtt. Egy időben szinte hivalkodtak a minisztériumi
weboldalak a miniszter@mx.gov típusú email-címek megadásával, de mára már a
látszatra sem adnak, mindenki legfeljebb a sajto@mx.gov melegebb tájaira van
elküldve.
Senkinek nem lehet illúziója, hogy ha megadva a miniszter „közvetlen”
email-címe, panaszunk akadálytalanul és egyenesen az ő fülébe jut. De a
kommunikáció joga a felelőssége mégis ezt kívánna. Itt és a társadalmi élet
számos egyéb, akár fontosabb területén. Ha ésszerűen használnánk ezt a valóban
korszerű, hatékony, gazdaságos és demokratikus eszközt, nagy lépést tennénk a
jó irányba.
Nem elhallgatni, éppen üdvözölni szeretném az e téren észlelhető pozitív
folyamatokat. Mostanában egyre több fejlesztésről, vagy legalább tervről lehet
hallani, amikor a jövőben hivatalos vagy éppen peres ügyeinket már elsősorban
email útján intézhetjük. Jó lenne, ha ez nem csupán a modern közigazgatás
kényszere lenne, hanem az email nagyszerűségének általános fel- és
elismeréséből fakadna.
Biztosra veszem, hogy az email szinte forradalmasítani lenne képes ezer
területen a kommunikációt és az ügyintézést. Két egyszerű példa: egyszerűen
lehetne megoldani, hogy minden rendszámtábla, illetve minden cégjegyzék-szám
email-cím is legyen.
És végül: az email egy levél. Az elmúlt évezredekben a levelezés a királyok
és a nagy elmék privilégiuma volt. 2-3 évszázada kezdődött el annak fokozatos
„demokratizálódása”. Ebből dokumentumként vagy fikcióként könyvtárnyi olvasmány
maradt meg okulásunkra-épülésünkre, minta gyanánt is… Igen ilyen is lehet a
levelezés… Ma is…
*
* *
