A
századvég környékén egy hosszabb időszakban szinte divat lett több sebességes
„Európáról” beszélve. Annak lényege az volt, hogy ha már úgy is vannak jelentős
különbségek a tagországok között mind fejlettségi szintben, mind integrációs
készségben, tegyük explicitté, intézményesítsük ezeket a különbségeket, hiszen
az sem baj, ha azok a sajnálatos, de történelmi különbségek tovább nőnek, de
közben az egész közösséget „húzó” „centrum” még jobban tud majd húzni, az egész
közösség legnagyobb örömére.
Időközben egyéb igen súlyos válságjelenségek emésztették fel a közös
gondolkodás és építkezés amúgy is csekély kapacitását, mígnem a napokban szembesülni
kellett Nagy-Britannia kilépésének egyre nagyobb esélyével. Ami egyszerű
politikai pókerjátszmának indult, hírtelenül (?) kicsúszni kezd az elit
kezéből. Az, hogy ebben mennyi a populisták és mennyi a népdüh szerepe,
kibogozhatatlan, de most nem is ez a nagy kérdés.
Ha kilép Nagy-Britannia az Európai Unióból, ha nem, tükörbe kell néznünk:
mit hoztunk össze, mi, mai európaiak sok évezredes dicsőség földjén?
És legelőször és sürgősen: milyen is ez a mai unió? Egységes? Szolidáris?
Együttműködő?
A többsebességes unió koncepciójának az elhagyása látszólag lesöpörte az
asztalról ezt az aggályos, nem az egység, a szolidaritás és az együttműködés
irányába mutató víziót. De mi a valóság?
Azontúl, hogy hatalmasak maradtak a fejlettségbeli különbségek, és némi
konvergencia csak az egészségügy, az oktatás és a kultúra rohasztásában
mutatkozik, alattomos intézményi különbségek repedéseket eredményeznek az épületben.
Ha csupán azt a két igen fontos – és nem mellékesen erőteljesen szimbolikus –
tényezőt nézzük, mint az euró használatát és a Schengeni övezethez való
tartozást, négy csoportot látunk.
Az A csoport a legnépesebb, 17 tagország sorolandó ide (ami nem sokkal több
a tagság felénél).Ebbe azok tartoznak, akik használják az eurót és a Schengeni
övezet tagjai is: Ausztria, Belgium, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország,
Hollandia, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália,
Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia.
A B1 csoportba tartozik Ciprus és Írország, amely használja az eurót, de
nem tagja Schengennek. Ez a legkisebb csoport.
A B2 csoportot Csehország, Dánia, Lengyelország, Magyarország és Svédország
adja. Ezek a tagországok részei a Schengeni zónának, de nem használják az
eurót.
Végül a C csoportba azokat kell sorolni, akik a szorosan vett integráció perifériáján
szorultak, ki saját akaratából, ki – enyhén szólva – nem saját akaratából. Ide
tartozik Bulgária, az Egyesült Királyság, Horvátország és Románia.
Nem állíthatjuk, hogy ez a csoportosítás különösebben releváns „sebesség”
szempontjából, de beszédes átfedés láthatók az európai integráción lévő
kisebb-nagyobb repedésekkel.
Az Európai Unió nem egy hajó, még kevésbé űrhajó, ahol a legkisebb repedés
életveszélyt jelent. De életünk, kultúránk otthona. Sok és sürgős feladatunk
van megerősítésével, jobbításával kapcsolatban.
*
* *
