EU – sebességosztályok?

A századvég környékén egy hosszabb időszakban szinte divat lett több sebességes „Európáról” beszélve. Annak lényege az volt, hogy ha már úgy is vannak jelentős különbségek a tagországok között mind fejlettségi szintben, mind integrációs készségben, tegyük explicitté, intézményesítsük ezeket a különbségeket, hiszen az sem baj, ha azok a sajnálatos, de történelmi különbségek tovább nőnek, de közben az egész közösséget „húzó” „centrum” még jobban tud majd húzni, az egész közösség legnagyobb örömére.

Időközben egyéb igen súlyos válságjelenségek emésztették fel a közös gondolkodás és építkezés amúgy is csekély kapacitását, mígnem a napokban szembesülni kellett Nagy-Britannia kilépésének egyre nagyobb esélyével. Ami egyszerű politikai pókerjátszmának indult, hírtelenül (?) kicsúszni kezd az elit kezéből. Az, hogy ebben mennyi a populisták és mennyi a népdüh szerepe, kibogozhatatlan, de most nem is ez a nagy kérdés.

Ha kilép Nagy-Britannia az Európai Unióból, ha nem, tükörbe kell néznünk: mit hoztunk össze, mi, mai európaiak sok évezredes dicsőség földjén?

És legelőször és sürgősen: milyen is ez a mai unió? Egységes? Szolidáris? Együttműködő?

A többsebességes unió koncepciójának az elhagyása látszólag lesöpörte az asztalról ezt az aggályos, nem az egység, a szolidaritás és az együttműködés irányába mutató víziót. De mi a valóság?

Azontúl, hogy hatalmasak maradtak a fejlettségbeli különbségek, és némi konvergencia csak az egészségügy, az oktatás és a kultúra rohasztásában mutatkozik, alattomos intézményi különbségek repedéseket eredményeznek az épületben. Ha csupán azt a két igen fontos – és nem mellékesen erőteljesen szimbolikus – tényezőt nézzük, mint az euró használatát és a Schengeni övezethez való tartozást, négy csoportot látunk.

Az A csoport a legnépesebb, 17 tagország sorolandó ide (ami nem sokkal több a tagság felénél).Ebbe azok tartoznak, akik használják az eurót és a Schengeni övezet tagjai is: Ausztria, Belgium, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia.

A B1 csoportba tartozik Ciprus és Írország, amely használja az eurót, de nem tagja Schengennek. Ez a legkisebb csoport.

A B2 csoportot Csehország, Dánia, Lengyelország, Magyarország és Svédország adja. Ezek a tagországok részei a Schengeni zónának, de nem használják az eurót.

Végül a C csoportba azokat kell sorolni, akik a szorosan vett integráció perifériáján szorultak, ki saját akaratából, ki – enyhén szólva – nem saját akaratából. Ide tartozik Bulgária, az Egyesült Királyság, Horvátország és Románia.

Nem állíthatjuk, hogy ez a csoportosítás különösebben releváns „sebesség” szempontjából, de beszédes átfedés láthatók az európai integráción lévő kisebb-nagyobb repedésekkel.

Az Európai Unió nem egy hajó, még kevésbé űrhajó, ahol a legkisebb repedés életveszélyt jelent. De életünk, kultúránk otthona. Sok és sürgős feladatunk van megerősítésével, jobbításával kapcsolatban.

* * *