Félelmetes
fegyvereink vannak, reszkessetek! Sebes nyilak! Kemény kardok! Faltörő ágyuk!
Várost pusztító bombák! Eposzok és hollywoodi filmek dicsőítik a félelmet nem
ismerő félelmetes harcosokat.
Ám ki mivel győz?
Az emberiség törzsekre bomolva keresi boldogulását a Földön. Vannak, akik háborús
hódítással, vannak, akik nemző versennyel. Mind a kettő nagy nemzeteket épít a
törzsekből, de aki szenvedést és halált hoz, elkárhozik. Aki életet hoz, az
élet verejtékét tanulja meg, és tovább szaporítja az életet.
És értelmet keres, talál, és ad az életnek.
* * *
Bombázunk, bombázgatunk? Gyáván, elérhetetlen magasságból? Az istenek
magasságából? Azután összecsinálunk, hogy néhány millió ember a szétbombázott
országokból éhesen-rongyosan-fegyvertelenül házaink közé menekül? De hát
földönfutóvá százmillió embert tettünk, a minket, jobban mondva a mi elitünket hizlaló
globalizációval pedig 4-5 milliárdot nélkülözővé, de egy milliárdot legalább
éhezővé.
Közben a szegény világ népessége megduplázódott, a gazdag világ pedig csak
a migránsok révén őrzi lakosságszámát.
A demográfiai fegyver kiüti a hi-techet.
A 20 század elején Koszovó lakossága 90%-a szerb, 10%-a albán volt. A
század végén fordítva álltak az arányok.
* * *
Szörnyű belegondolni, mi vár a földi civilizációra, ha nem iktatjuk ki a
hódítás kultúráját. Mert a hódítás hadurai ráteszik kezüket a hi-tech-re is. Mindig
is oda voltak a legújabb fegyverekért.
Sorsunk ma már csak egy: a béke forradalma!
*
* *
