SZÜLETÉSNAPOMRA
Hatvankilenc éves lettem én -
megleltem helyemet,
itt sem,
ott sem.
Viharvert szélben,
a változó világ
sarkán,
farkán.
Feladványaimat
sosem adtam fel.
Ez van.
Elvből.
Lehettem volna ez vagy az.
Hálózatba bújva…
Kis ár,
betyár!
Nem lettem, magamra leltem.
Emberhit igazgat,
kívül,
belül.
Nyers gyökerek intenek:
„Ateista Teodorosz lenne
példa-
képed?”
Tisztelem, de képeket nem követek,
Új Életútmutatónat magamnak
magam
írom.
„Vigyázz, ostoba, sok az eszed!
Szabályt nem ismersz, csak írod a
Csetlő-
naplód!
Mozgalmat álmodsz,
szebb és jobb világot!
Kinek?
Minek?
Míg mi vagyunk bátor hatalom,
ők a zengő ellenzék
s vice
versa,
nem kapsz helyet körünkben,
iparkodók asztalánál.
Ez van!
Nincs hely!”
Hatvankilenc nemzedék sorsa
tudásba vegylik,
lassan.
lassan.
Sorsom ezt látni, hallani.
Sorsom ezt érteni, és tudni.
Forr a
dalom!
A pusztába kiáltott minden
nektek szóló szó,
írás-
tudók.
Én egész népemet fogom
nem szilaj kőműves módon
okí-
tani!
Budapest, 2016. július 22.
