66
éves koromra élesen tudatosult bennem: igen, ma is száz gondolat, száz tett,
száz harc, száz öröm vár rám. Rajta, tegyünk, cselekedjünk!
De gyakran elszállnak ezek a gondolatok, elmaradnak a tettek, elsikkadnak a
harcok, ellaposodnak az örömök. Ám, ahogy tanított Buddha mester: Ha hibát
vétettél, és nem javulsz, akkor követed el a hibát! Korholom sokszor magamat a
mulasztásokért, botlásokért, de az igazi, komoly törekvésem tanulni és javulni.
Tanúsítom, hogy erre az élet kegyesen kitárulkozik.
Nagy kegy ez, és néha nagy kereszt is: elkapok egy szárnyaló gondolatot, de
az csak égeti a kezemet. Megosztani kellene. De nem megosztás, ha a pusztába
kiáltom. Tetté akarom tenni, harcát megvívni, örömét megízlelni.
Az eszement civilizációnk pusztasága vesz körbe, zár alá… Egy túl zajos
magány… Mint szegény Hrabalé, aki úgy feküdt be a papírpréselő gépébe, mint egy
ki nem hordott csecsszopó anyának méhébe…
Nem, akiben 66 éves korára élesen tudatosult a napi teendő, bízik. Főképpen
abban, hogy a holnapi nap újabb gondolatokat, megoldásokat, fogásokat
megajándékoz, én meg teszem dolgomat, vívom harcaimat, és nem feledkezem az
örömserlegről sem. Egy jó szó, egy mosoly, egy emlék, egy álom, egy képzelet,
egy zenehang – és túlcsordul a serleg.
Miről is jutott eszembe mindez? Egy mai gondolattól! A szokásos napi száz
sorában tegnap este utolsóként kipattant már elálmosodó agyamból, és persze,
lefekvés előtt felélénkített… Mi közöm nekem, hogy miképpen mennek az emberek a
Marsra? Rendben van, a téma valóban izgalmas, különösen most, amikor ez a cselekedet
még merő fantázia, és mégis, tudjuk, közelgő realitás… Nos, elolvastam egy cikket a NASA legújabb
lézerhajtású jármű-tervéről, amelynek segítségével akár 3 nap alatt is ejthető
lenne az út a szomszédos bolygóra. És abban a minutumban kipattant ez a
végtelenül egyszerű és nagyszerű ötlet: ...
Annyit írtam a NASA-nak: van egy ötletem, hogy utazzunk a Marsra.
Mennyi időt adjunk nekik, hogy reagáljanak? 30 napot?
OK, legyen 30 nap.
Ha addig nem szólnak, megosztom majd veletek. Közben pedig
elbeszélgethetnénk még pusztaságról, civilizációról, kegyről és keresztről, a napi
gondolataim rostán akadt sokaságáról, szerelemről, pénzről, és – el ne feledjük
– a Marsra való utazás dolgairól.
Ha neked is van gondolatod, elsődlegesen a marsi utazással kapcsolatban, ne
maradj csendbe.
*
* *
