Kevesebb,
mint 20 éve jelent meg az internet, de már nagyobb változást hozott a
civilizáció történetében, mint bármely más emberi találmány, a tűzet, a kereket
és az írást beleértve.
Bizonyára sokak számára ez meglepő vagy kifejezetten túlzó, mindenképpen
megmagyarázandó állításnak tűnik, de most erre nem tudok vállalkozni, csak
megígérni, hogy erre visszatérek majd.
Most inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, de mondhatom úgy is, hogy
félre verni a harangot: rossz irányba megy az internet.
Az alapvető baj az, hogy az internet eddigi fejlődése egyre jobban egy szűk
fogyasztó zubbonyba szorítja az átlagos felhasználót, vagyis a tömeget. A
fogyasztás pazar eszközeivel – és értelemszerűen a fogyasztandó „szellemi” takarmány
pazar választékával – várja, csábítja és
kábítja az internetezőt, de egyre jobban elidegeníti a szellem valóságos
világától.
Ez a folyamat nagyrészt spontán módon indult el, de a kezdeti
tapasztalatok, a következmények alapos elemzésével már tudatosság is szerepet
vállal a nagy manőver alakításában.
Az egyik alapvető csapda a szerver-html-böngésző egyeduralma. Már ezzel is
sikerült elérni a „tömeg” kiszorítását az „elit” váraiból. Az valójában nem
tekinthető „középosztály”-nak, hogy igen sokan képesek, vagy képesek lennének
akár ingyenes eszközökkel csinálni saját „weboldalt” vagy „blogot”, ami nem
más, mint újra csak egy, legfeljebb „első osztályú” fogyasztás.
A fenti hármasból a html bizonyára a legártatlanabb, de a jelenlegi szerver-követelmény
már egy durva kirekesztő eszköz, a böngésző pedig a butítás leggyalázatosabb
eszköze. Mert mi valójában egy böngésző? Egy szövegszerkesztő, amely megengedi
neked, hogy olvass vele, de nem engedi, hogy írjál. A lényeg szempontjából
irreleváns, hogy a böngésző „azért” lehetővé teszi, hogy mindenféle
trollkodásokat írjál a neked szánt „kommentdoboz”-ba.
Komoly forradalmat eredményezne egy olyan eszköz, amely egybeötvözi a
szövegszerkesztő, a táblázatkezelő, a kiadványszerkesztő és a böngésző
funkcióit.
Az árulás másik vonulata a programozás fokozatos elidegenítése a
társadalomtól. Egy mai átlagember számára lassan a programozás a matematikánál
is idegenebb és félelmetesebb. Nagyon fontos lenne, hogy ez ne így legyen, elvárható
lenne, hogy egy normális ember elfogadható módon tudjon programozni legalább
egy programnyelven. De ehhez jó és stabil programnyelvek kellenek, és főleg
emberbarát informatikai környezet.
Az árulás harmadik, legveszedelmesebb vonulata pedig a mai „közösségi hipermédiák…
De ezekről majd külön – és fölöttébb óvatosan – kellene írni.
*
* *
