Ebben
az addig soha nem volt új világban megjelenik a Jó és a Rossz, és megjelenik
annak tudása is. A jó igénylése és keresése folyamatosan fejleszti, és
rendszeresen forradalmasítja az immár több ezer mesterséget. A jó keresése
felvirágoztat egy új, speciális mesterséget is: a kereskedelmet, amely
hamarosan végrehajtja első történelmi tettét a pénz feltalálásával, drámaian
felforgatva a társadalmak alapjait. A jó igénylése és keresése előbb-utóbb
minden egyes ember elméjében megjelenik, elülteti benne a szellem első magvait.
Hatalom, tudomány és vallás minden erejével nekilát a Jó felkutatására és
megszerzésére, mert hamar felmérik: aki a Jó forrása vagy legalábbis
közvetítője, az, és csak az lehet az emberek vezetője. Ebben a kíméletlen,
gyakran gátlástalan versenyben a két nagy esélyes a hatalom és a vallás,
amelyek a társadalmi piramis egyre magasabb és egyre káprázatosabb csúcsán
osztozkodnak. Közben a kereskedők és sok más mesterség legjobbjai egyre
markánsabban elkülönülnek mind a piramis alapjától (nép, plebsz), mind annak
csúcsától (arisztokrácia, teokrácia). Formálódik egy közbülső „közép”-osztály.
Egyes társadalmakban ezek a szociális különbségek mind a mai napig szívósan
fennmaradó kasztrendszereket eredményeztek, de ez a társadalmi tagoltság,
minden látványos egyéni kitörés ellenére drámaian elmélyül.
A Jó
keresése kihat mindenre, a munkára és egy új civilizációs jelenségre: az
ünnepre. Életre kelti és élteti a művészeteket. Foglalkoztatja az elméket. De
ahogy sokasodik és gazdagodik a Jó, így gyarapszik a Rossz is. Minden hit,
legenda és mese ellenére, legtöbbször ez a Rossz nem egy idegen, még kevésbé
egy világon túli jelenség. A jó király, aki az egyik pillanatban őszintén és
bölcsen töpreng a nép boldogítását, a következő pillanatban háborúba rántja
népét. A távolból ránk támadó ellenség gyilkolásához társul a belső árulók,
ellenségek kegyetlen üldözése és pusztítása. A jó kereskedő az egyik
pillanatban hasznos üzletet köt, a következőben becsapja a balgát, vagy
éppenséggel derékba tör sorsokat, adósszolgává tesz embereket. A jó paraszt
egyik pillanatban szorgoskodik, a másikban irigységből megöli testvérét. A hatalom,
a tudomány és a vallás egyik pillanatban teremt valami jót, a másikban ezek
köntöse alól valami szörnyűséges bújik ki.
Az
emberiség immár 5000 éve ettől a kettősségtől szenved, és képtelen megérteni a
történelem törvényeit. Egyre gyakrabban megszólalnak bölcsek, jelentkeznek
megvilágosodáshoz jutott próféták. Minden évszázadban az emberiség tesz egy
lépést az úton. Születnek fogalmak, iskolák, mozgalmak, könyvek, legendák,
vallások. Különlegesen termékeny és szívós a máig is ható mózesi egyistenhit. Félidőben,
2500 évvel ezelőtt viszont minden jelentős civilizációs központban olyan
forradalmak indultak el, amelyek a judaizmussal szemben minden nép számára
nyitottak utakat. Itt a kínai Fung-ce és az indiai Buddha mellett az ókori
görög gondolkodók százait, a modern tudományok, a demokrácia és a felszabadító
ateizmus megteremtőit kellene felsorolni. 2000 évvel ezelőtt egy hatalmas
szociális földrengés, a Spartacus által vezetett rabszolgafelkelés rázta meg a
földközi világot, közben egy szegényes határtartományban egy ezredik próféta, a
názáreti Jesua új szektát alapított. A Római Birodalom a szociális felkelést
vérbe fojtotta, hírvivőt sem hagyott életben, de tehetetlennek bizonyult Jesua
tanításával szemben, amelyet kezdetben a meghasonlott zsidóság, később a
szegények és kisemmizettek első nemzetközisége szertevitt a világba. A
birodalom jobbat nem találhatott ki, államvallássá tette a kereszténységet,
császárok császárává Péter római trónusának utódait. Jesua és a többi ezer és
ezer mester tanításai titkos csatornákban érlelődtek tovább, évszázadokon
keresztül. Jönnie kellett még a reneszánsznak, a reformációnak, és főleg a
felvilágosodásnak, hogy a plebsz új szellemi és szociális energiához jusson a
történelem megváltoztatásához.
* *
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése