Kezdetben
volt Eukleidész és az ő geometriája, később (jóval később) Einstein és az ő
téridő-képzete, most pedig úton-útfélén keresik a sötétanyagot… Amelyből sok
lenne, de még senki nem látta
Kedves olvasóim! Nagy nap a mai a tudás, mi több, a tudomány számára.
Világosan és egyértelműen írom le: idő van, tér nincs. A tér egy érzékelési (ha
tetszik: pszichés, vagy pszichológiai vagy pszichofiziológiai – akármit is jelentsen
ez) képzet. Ami létezik: az anyag. Ha akarjátok, úgy is mondhatjuk, hogy a tér
is anyag, vagyis térelemekből álló tenger. A térelem (vagy térpont) pontosan
vagy legalább egy kicsit olyan, mint az elektron vagy a proton, de főleg mint a
neutron. Ugyanakkor ne legyen kétségünk, hogy a térpont is olyan bonyolult,
mint maga az egész világ. (Ezt a közeli napokban egy hasonló állításba már
leírtuk.)
Nem, ez az elképzelés nem az éter felmelegítése. Amikor divatban volt ez az
elmélet, hívei ugyanúgy helyezték el a térbe, mint ahogy kiveszik onnan, akik éter
nélküliként látják lelki szemeikkel a teret. A felfedezendő éppen az, hogy
nincs külön, az anyagtól eltérő, az anyag alatt vagy mögött lévő tér.
Az idő, az más… Idő van! És erre majd visszatérünk…
Végül még csak annyi: szólni kell fizikusainknak. Ha annyira akarják
megtalálni azt a sötét anyagot, nézzenek egy kicsit körbe a térben! Persze, nem
ártana, ha ehhez egy új egyenletet írnak fel a világról.
*
* *
