Ezer
dicső vagy dicstelen kísérlet (parasztháború, münsteri kommuna stb.) után a
nagy pillanat 1789-ben jött el, amely ugyan ismét szörnyű polgárháborúba, majd
az imperializmus modern, még őrültebb változatába torkollt, de a történelem
éles kanyart vett. A középosztály birtokába csúszó technika és az ipar
szétzúzta a piramis csúcsának önkényuralmát, és szédületes fejlődésnek indult.
5000
év alatt az emberek alig változtak valamit, de az elmúlt 200 évben egy
hihetetlen, és napról napra gyorsuló fejlődés indult el. Hamarosan az ember
magát és áruit vassíneken gőzgép általvontatott vonatokkal kezdte szállítani.
Megjelent az autó. Az ember megtanult repülni, a tenger fenekére ereszkedni.
Pár évtized alatt az ember kimerészkedett a világűrbe. Az ember már előkészíti
a Hold és a Mars gyarmatosítását. Közben felfedezte az áramot, a telefont, a
rádiót, a televíziót, az internetet.
Mind
ez nem döntötte el a Jó és a Rossz harcát, éppenséggel elmélyítette. Ezért az
elmúlt 200 évben a társadalom titkait is egyre bőszebben kutatja az ember. Az
ókori és a középkori utópiák helyébe modern társadalomelméletek léptek.
Különösen kezdetben ezek nagy részét éppenséggel gyakorló iparosak találták ki,
de az új kor vállalkozó szelleme egyébként is követelte az elméletek gyakorlati
kipróbálását. A versengő elméletek közül leghatékonyabbnak Marx felfogása
bizonyult, amely megalkotta a társadalmi formák elméletét, vélte megfejteni a fennálló
forma, a kapitalizmus titkát, és megihletett sok becsületes gondolkodót, még
több lánglelkű forradalmárt és nagy tömegeket is az egész világon a következő,
egyben végső és igazságos társadalmi forma, a kommunizmus felépítésére.
Számunkra
a múlt itt ér véget. Elkezdődött a végsőnek remélt harc, és látjuk, hogy az
elmúlt 5000 évből ismert minden Jó és minden Rossz változatlanul itt van, vívja
harcait fejünk fölött, mint ahogy a görög istenek is harcoltak a háborúzó
emberek feje fölött.
Csakhogy
számunkra, a homo sapiens számára nincs újabb 5000 év. 500 évünk sincs. A múlt
vonzásában a történelem gyorsuló spirálba került. Jelenünknek el kell vágnia
azt, amivel foglyaként tart minket a múlt. Csak így lesz jövőnk.
* *
*
