Mózes
ötödik könyve, 20. fejezet (részlet)
Ha
egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra.
Ha
békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész
benne lakó nép adófizető szolgáddá.
De
ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül! És ha
kezedbe adja Istened, az ÚR, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind.
De
a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban
van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked
adott Istened, az ÚR.
Így
bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt
levő népek városai közül valók.
De
az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne
hagyj életben egy lelket sem!
Irtsd
ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a
perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked
Istened, az ÚR;
azért,
hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az
elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne
vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen.
Ha
egy várost hosszabb időn át tartasz körülzárva, és harcolsz ellene, hogy
bevedd, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd
ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön
miattad.
Csak
azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból
építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcban áll veled, míg csak
el nem esik.
